memetics + networkology = emergence

Posts Tagged ‘internet’

A való és a virtuális valóság egyre közelebb kerül egymáshoz

In utánközlés on 2011/05/08 at 22:48

Piac&Profit: Szekfű Balázs László, a Darwin’s Marketing Evolution stratégiai igazgatója a Yale World Fellows programon egy évig tartózkodott az USA-ban. Tőle kérdeztük, melyek ma az internet fejlődési irányai, merre megy el a virtuális valóság?

Szekfű Balázs: Nincs új a nap alatt. Az internet fejlődési irányát a hangyaboly-effektus jól mutatja meg. Alapvetően még majdnem minden Internet vállalkozás vagy új elképzelés közösségi vonatkozású tulajdonságai  határozzák meg annak sikerét. A legfontosabb kihívás, az Internet virtuális valósága és a való világ egymáshoz közelítésében rejlik. A valóságban bármit cselekszünk, látszik, észrevehető, használható. Az úton járni tudunk, a születésnapi tortát megehetjük stb. Ilyen szempontból a közösségi cselekvésnek a modellje: önmaga. A hangyák úgy építik a hangyabolyt, hogy az építés modellje maga a hangyaboly. Az építkezés során hátra hagyott szagok és formák indítják be bennük a következő fázist. Tehát a történetben az az izgalmas, ha van egy virtuális tered, ott egy ilyen „program“ hogyan valósítható meg.

A virtuális tér ugyanis egy olyan sík, ami a valóság „fölött“ vagy „mellett“ – de valahol máshol van. A virtuális síkban is csinálsz dolgokat, de mivel az a virtuális személy nem te magad vagy, hanem egy kivetülésed, ezért amiket ott teszel, alkotsz  ─ virtuális autópályát vagy virtuális születésnapi tortát ─, nem olyan szinten részei az életednek, mint amilyen szinten a való dolgok a valóságos teredben. Ugyanígy mások cselekedeteinek eredménye ugyanilyen: virtuális marad számodra. Mindez filozófálgatásnak tűnhet, de szerintem napjaink technológiai fejlődésének egyik legkonkrétabb  problémája. Ez okozta például az „internet-lufi“ néven elhíresült tőzsdei nekibuzdulás „kipukkadását“. Az interneten ugyanis nem a valóság reflexei, szokásai szerint működünk. A fogyasztói szokások a való világban mérhetőek, modellezhetőek. Ha valakinek az otthonához közel épül egy patika, nagy valószínűséggel bemegy vásárolni, s rendszeresen ott váltja ki a receptjeit. Ez az interneten gyökeresen másként működik, mert nem élünk ott. A valóságos fogyasztói magatartásból kiinduló internetes üzleti tervek sorra becsődöltek.  Az interneten szívesen kipróbálunk mindent, mert nincsenek útvonalak. Az internetes portálok legnagyobb gondja, hogyan tartsa meg látogatóit, miközben együtt nő a piaccal.

- A közösségi weboldalak divatja  internetes generációváltást is hozott.

A kulcskérdés ma, milyen további történései lesznek annak a viszonynak, miszerint nem vagyunk a neten, csak felmegyünk rá és lejövünk róla.  Ugyanaz a közösségi boom tette népszerűvé az első internethálót ─ csináld meg a saját weboldaladat, legyél része a rendszernek! ─ , amely most a 2.0-át, amit én második  hálónak nevezek. Büszkén mondom, hogy az első honlap-közösségi site-ot mi csináltuk  Magyarországon, „Főzelék” címmel iskolásoknak. A 2.0 átütő sikerét a „kritikus tömeg” meglétének köszönheti. A legnépszerűbb híroldalt megnézi naponta 300-350 ezer ember, míg egy kapcsolatoldalra rákattintanak naponta akár félmillióan is. Attól, hogy a való világbeli építkezés mintájára virtuálisan is építkezni kezdesz, s ezt elég sokan teszik meg, rögtön izgalmassá válik a dolog. Ki gondolhatta volna előre, hogy az emberi kapcsolatok felszínes megjelenítésében ennyi ember talál izgalmat.  Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a siker okai között kutatva, hogy az ipari társadalom individualizálja és polarizálja a benne élőket,  s ebből ad kitörési lehetőséget az internet, és a virtuális közösségi site-ok.

Izgalmas kérdés az is, mit kezdjünk a hálózatosodott emberekkel. A  titkosszolgálatok valószínűleg semmire sem tudják használni a bejelölt emberi kapcsolatokat, mert nincs mögöttük információ: hogyan ismerik egymást, milyen kapcsolatban állnak, felületes, szerelmi, baráti, rég elfelejtett osztálytársi? Míg a való világban,  egy kapcsolatot figyelve, rengeteg információ jön le. Az egész internetes kapcsolatgyűjtés  inkább a jelvénygyűjtésre emlékeztet, aminek  a jelvények számának gyarapítása és megmutatása a célja.

─ Miért  akarják az emberek megmutatni magukat, gyűjteni a virtuális kapcsolatokat ilyen tömegméretben?

A tömegessége miatt működik. Nagyon sok tudósnak feltettem a kérdést a rádióműsorunkban: miért vannak városok. Az igazsághoz legközelebb talán Pléh Csaba válasza áll:  kíváncsiságból. Az ember mindig vágyik valami újra, meglepőre, változatosságra. Igazándiból nincs válasz rá. S ne feledkezzünk el a hangyaboly-effektusról. Az lesz izgalmas, hogy ami majd ebből kiépül, milyen hatással lesz a való világra. A  hangya egy genetikai programot hajt végre, az ember azonban tudatos lény.  Nem a saját programját követi, hanem  keres magának egy követendőt. Az iwiw egy ilyen konkrét program. Keresd meg az ismerőseidet! Jelöld be, majd számold meg, hányan vannak. Nézd meg az ő ismerőseiket, akit ismersz jelöld be! És a kapcsolatok növekedésével növekszik a hálózódás foka, fejlődik a rendszer. Kinek hány és milyen kapcsolata van, az millió információt hordoz, s mindenkinek mást jelenthet. Érdekes, ami ebből az elkülönülés és egymásra hasonlítás érzületekből kifejlődik. Úgy látom, a Second life lesz, ami nem újkeletű, de most berobbanóba levő virtuális egyéniségfejlesztés. Virtuális önmagukat  és virtuális életüket építik, alakítják az emberek, s egymástól merítenek ötleteket, hasonlítgatják össze saját komfortjaikat másokkal.

─ Tehát a következő fejlődési fázisban nem az  egyéni honlapok, hanem az egyéni világok építése terjed majd el?

Szerintem nemsokára rengeteg ember fog belemerülni ebbe a multiplayer online világba, ki sem jön a szobájából, mert  a virtuális életterében teremt kapcsolatokat, játszik, és együtt él más emberekkel. Mint a való világban.  Számomra megint igazolódik az internet fejlődésének iránya: keressük benne és megpróbáljuk megtalálni a valósághoz egyre inkább közelítő, „élőbb”  élményt.

─ Mindez amiatt van, mert a virtuális valóságban megmutathatjuk, milyen klassz emberek vagyunk? Beteljesíthetjük álmainkat, vágyainkat, ami a való életben nehéz, sőt, legtöbbünknek lehetetlen?

Igen. És sokkal egyszerűbb kapcsolatot létesíteni. Az európai kultúrában, nem köszönünk idegen embernek, nem állunk csak úgy szóba vele.

─ Beszéljünk az internet adta másik szabadságról, a véleménynyilvánításéról. Névtelenül, felelősséget nem vállalva, törvényi kötöttségek, következmények nélkül sokkal könnyebben levetkőzzük a gátlásainkat, átlépünk viselkedési normákat, elengedjük indulatainkat. Ez a szabadság immár nagyon sok olyan következményt szült, melyet egyre nehezebb befogadni, elfogadni.

Így van. Teljesen más viszonyunk fog kialakulni a valósággal. A valóság nagy részét ma mediatizálva éljük meg. Amerikában, és a világon mindenütt, nálunk is, kezd tipikussá válni, hogy szerkesztés nélküli, pontatlan, szubjektív megközelítésű tartalmak bejutnak a média fősodrába, az online média tömegesedő fórumaira, s elkezdik elveszíteni a valós tartalmukat. Valaki valamit ír rólad, s ha azt elég sokan átveszik, már nem számít,  mennyi köze van az írásnak a valósághoz. A folyamat rendkívül romboló következményekkel is járhat.  A rossz szándékkal elindított információval komoly károkat lehet okozni embernek, intézménynek, üzletnek stb. A károkozáshoz  elég egy félreértés is, nem kell hozzá kifejezetten rossz szándék sem.

Nem is olyan régen igaz volt az a tézis, hogy háromszor kell valamit meghallanunk, viszonylag egymástól független hírforrásból, hogy igaznak fogadjuk el. Ma már elég kétszer találkoznunk egy állítással, s nagyjából tényként kezeljük. Ha beégett, akkor pedig nagyon nehezen változtatható meg.

─ Az USA-ban is ugyanaz a trend, mint Magyarországon, miszerint az internetes hírportálok, illetve blogok az újságírás műfajától és színvonalától egyre inkább a bulvár, és a műfajilag és színvonalban már kevésbé  értékelhető témák és írások irányába mennek el. Az olvasószerzés versenyében ugyanis  a minőséggel nem lehet fennmaradni?

Persze. A különbség az USA és  az itthoni site-ok között annyi, hogy ott határozottabban elkülönül a bulvár és a minőségi online média. Nálunk jobban egybecsúszik. A magukat hitelesnek tartó online sajtók is egyre inkább használják a bulváros elemeket, főként címadásaikban, illetve szubjektív hangvételű, elkötelezettségek eláruló, érzelmekkel teli írások közlésével.

─ Jelen pillanatban mivel lehet az egyedi látogatók számát a legjobban gyarapítani az USA-ban?

A legizgalmasabb trend a tömeges videó-feltöltés. Óriási mértékben terjedt el a személyes, amatőr videók közlése. A TV és az internet kezd egyre inkább összekapcsolódni, és a 2-3 perces klippek abszolút uralkodnak a site-okon.  Azt gondolom, hogy ez az összekapcsolódási folyamat a mobilkamerázás elterjedésével a  jövőben csak erősödni fog. Thomas Friedman egy konferencián, a privát élet eltűnésének veszélyére hívta fel a figyelmet. Példát hozott fel a fiatalabbik Bush elnökkel kapcsolatban. Ha a fiatalkori italozásokról elhíresült Bush ifjúkorában lettek volna videokamerák, vajon lehetne ma az Egyesült Államok elnöke? Azt gondolom, hogy a jövőben a privát zóna fogalmát teljesen át kell értékelni.  A meglehetősen prűd Amerikai Egyesült Államokban innentől fogva már  óvodás korban is vigyázni kell minden lépésére annak, aki elnök akar lenni, mert könnyen meglehet, hogy óvodás társa által rögzített verekedésben való részvétel miatt ugorhat a megválasztás.

─ Milyen változások zajlanak le az üzleti világ és az internet kapcsolatában?

Az újdonság az, hogy nincs újdonság. Mennyiségi növekedés zajlik az online üzleti világban.  Egyre kreatívabbak és egyre nagyobb büdzsével rendelkeznek az  online reklámkampányok, izgalmasabbakká váltak az e-kereskedelmi site-ok eladástechnikái. Az internetes üzletre  is egyre inkább a személyesedés jellemző. A cégek egyenként, egyedi paraméterek, a birtokukban levő személyes információk alapján szólítják meg az ügyfeleket. Személyre szabják a kínálatukat.  A crowd-sourcingról és a használók által termelt tartalomról együtt érdemes még beszélni. Ez a trend ma mindennél eredményesebb: hogyan aktivizálod az olvasóidat, látogatóidat.

Maga a bloggolás is erről szól:  hogyan sikerül integrálni a bloggolókat az újság vagy bármilyen oldal napi működésébe. Azt gondolom, hogy ma az ember a mobiltelefonjával, az ember a könyvről szóló véleményével, az ember a politikai véleményének bloggolásával, sokkal nagyobb hatást tud elérni, mint bármikor, bármivel.

Érdemes még odafigyelni, a „visszhangkamra“ effektus erősödésére is. A lényege: egy kis közösség  elkezd valamiről beszélgetni, s az egymás között megerősített, ily módon felerősített véleményük egyre inkább eltávolodik a valóságtól. És amikor  kinyílik a „kamra ajtaja” nagy erővel süvít ki a valóságtól már nagyon messze lévő vélemény. Ennek a visszhangkamrának nagyon jó táptalaja az internet. Zárt, összehangolt, egymással egyetértő közösségektől, hirtelen felerősödve kerülnek ki vélemények az internetre,  erősen radikális tartalomként. Az internet alkalmas arra, hogy megtalálják általa a nagyon hasonlóan gondolkodó emberek egymást, s véleményük radikálisan jelenjen meg. A veszély van abban is, hogy így hosszú távon egyre reménytelenebb lesz az emberek és csoportok párbeszéde, eltérő véleményeikkel kapcsolatos tolerancia, a harmonizálás, a megértés, az elfogadás.

Korábban mindenki megnézte a híradót Magyarországon. Amerikában is volt egypár olyan híradó műsor, amelyek a többség számára elfogadott tájékoztatást nyújtottak. Ma Amerikában is legalább kettő van minden hírműsorból. Ha azonban az emberek csak azt hallják, olvassák, amit szeretnének, ami a szemléletük, meggyőződésük visszajelzése, akkor csak felerősödik a véleményük. S ha véletlenül meghallják mások más gondolkodását, érvelését, már képtelenek azt megérteni, valamilyen szinten befogadni. A közös nyelv, az egymás megértése, a dialógus megszűnik.  Neves médiateoretikusok ezzel a jelenséggel kapcsolatban már egészen elkeserítő, negatív utópiákat fogalmaztak meg.

─ A kettéosztottság, az élesedő határvonalak ember és ember között nem csak a magyar politikai közéletben található meg? Világjelenség, ami mögött globálisabb okok rejlenek?

Úgy tűnik, hogy az internet elterjedésének nem csak pozitív következményei lettek az emberiségre nézve.  Egyre kevesebb pénzből lehet már „tömegtájékoztatni“, s rengeteg, a klasszikus értelemben vett, hitelesnek egyáltalán nem mondható, szubjektív forrás, amelyből lehet meríteni.  Az USA-ban egy Mike Drudge nevű bloggoló, aki otthon ül a gépe mellett, s leírja, ami éppen eszébe jut, meghatározó véleményformálóvá vált. Még a Washington Post is idézi. A tömegtájékoztatás erősen individuálizált lett, s ugyanazokból az okokból, amiről eddig beszéltünk. Összeáll néhány bloggoló, véleményt váltanak, egymást idézik, s  kellő mennyiségű ismétlése a gondolatoknak már valósággá, ténnyé válik ebben a világban.

S egyre kevesebb olyan ember van, aki mindkét médiát fogyasztja, képes integrálni véleményformálásában az eltérő álláspontokat. Éles véleménykülönbségek vannak, s eltűnnek az átjárási lehetőségek, a viták értelme, a párbeszédek igénye. Hát még az eredményessége.

Amerikában, többek között ennek hatására, például az úgynevezett bizonytalan szavazók aránya, akik  általában el szokták dönteni a választások végkimenetelét, húsz év alatt 21%-ról 6%-ra csökkent. Ők azok, akik szavazatáért a választási kampányban a meggyőzés különböző fortélyait dobták be. Ma már a középen álló, bizonytalan szavazók meggyőzése helyett, egyre inkább a saját tábor mozgósítása a cél.

─ Egyszóval: jó és rossz következmények egyaránt kiolvashatóak az internet fejlődési trendjéből. Mi lesz a végeredmény? Ha lesz vége a fejlődésnek?

Ha a Holdra sikerült embert küldeni, lehet hogy egyszer az interneten is megjelenhetnek emberek :)

Utánközlés, eredeti megjelenés: Piac&Profit 2007 szeptermber 26.

http://www.piacprofit.hu/tech/merre_megy_a_virtalis_valosag.html