memetics + networkology = emergence

Archive for the ‘esetek’ Category

Planking – pózolók a kibertérben (vendég-poszt)

In alkalmazás, esetek on 2012/09/12 at 06:32

2012. november 22-én Szűcs Attila felkérének örömmel eleget téve megnyitom kiállítását a Deák Erika Galériában, melnyek címe: Planking (www.szucsattila.hu). Pohly Feri jóvoltából jött létre a hálózati kapcsolat, amikor megkérdezett annó a plankingről és megírta az Origón. Ebből idézett Farkas Zsuzsanna kíváló összefoglalójában a pózolós mémekről, amelyet alább olvashattok. Zsuzsié a szó:

Amikor arról szól egy vezércikk – az egyik vezető hírportál bulvároldalán –, hogy Flour Tomi „összebaglyozta” Bécset; vagy amikor – több mint 700 ezer rajongóval – saját Facebook-oldala van a deszkaként pózolásnak (planking), érdemes megvizsgálni az internetes pózolás példátlan népszerűvé válásának okait.

Ez az esszé miután röviden összefoglalja a mém-elmélet Dawkins-i gyökereit és az internetes mémek általános jellemzőit, kifejezetten a különböző pózokat bemutató online mémekkel – összefoglaló nevükön a „photo fad” jelenséggel – foglalkozik. Dawkins mém-definíciójának analógiáján keresztül elemzem az egyes altípusok működését, és bemutatom photo fad jelenség fejlődését –, vagy Dawkinst idézve – evolúcióját.

Ezt követően megvizsgálom azokat a mozgatórugókat, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy miért is vonzó emberek százezrei számára például egy rögbi játékos jellegzetes pózában való fotózkodás, és hogy több millió ember számára tegyék elérhetővé a képeket az interneten. Végül kitérek arra, hogy miként válnak ezek az amúgy igen vicces imidzsek kulturális árucikké a globális piacon.

Mi is az a mém?

Richard Dawkins „Az önző gén” című művében fektette le a memetika tudományos alapjait, amikor is először írt arról, hogy a kultúrában is létezhet a génekhez hasonlóan működő információs egység, amelyet mémnek keresztelt el. A mém elnevezés a görög miméma – utánzás- és a gén szavak összetételéből ered.

A génekhez hasonlóan a mémek célja is az, hogy replikálódjanak, azaz hogy másolás útján megismétlődjenek. Ilyen módon alakul ki az evolúció. A replikáció közben hibák csúsznak be, mert nem mindig pontosan másolódik le egy-egy minta. Így jön létre a sokféleség. A szelekció által pedig eldől, hogy a különböző túlélési lehetőségű minták közül melyik az, amelyik képes a túlélésre. Mindez a természetben és a kultúrában is ugyanilyen módon működik, így a kultúra tekintetében is beszélhetünk evolúcióról, mivel a kultúra voltaképp különböző replikálódó információs minták összessége. (Dawkins, 1986)

Dawkins interpretációjában a mém:

„…lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek építésének módja. Éppúgy, ahogy a gének azáltal terjednek el a génkészletben, hogy spermiumok vagy peték révén testből testbe költöznek, a mémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agyba költöznek egy olyan folyamat révén, melyet tág értelemben utánzásnak nevezhetünk.” (Dawkins 1986)

Trollface, Nyan Cat, Sad Keanu és a többiek – mémek a világhálón

Dawkins a mém-koncepciót ugyan még az internet megjelenése előtt, a hetvenes években al-kotta meg, leírása viszont teljes mértékben megfelel a világhálón terjedő digitális fájloknak és hiperhivatkozásoknak. Az analógiának köszönhetően az internetes közösség Dawkins nyomán szintén mémnek keresztelte el ezeket a gyorsan replikálódó fájlokat.

Ahogy a népmesék szájról szájra, az internetes mémek site-ról site-ra terjednek a globális térben.
Az online mémek leginkább Web 2-höz köthető interaktív közösségi oldalakon (Facebook, Twitter), blogokon, illetve a kép- és videómegosztó oldalakon (Tumblr, Flickr, YouTube) keresztül replikálódnak. A legtöbb esetben csatolt fájl, vagy link formájában adjuk őket tovább ismerőseinknek. Az ismerősök aztán szintén tovább adják az adott mémet, amely aztán vírus módjára szaporodik el a kibertérben.

Mémet bárki létrehozhat, ennek a legegyszerűbb módja, ha valamelyik internetes mémkreátort használjuk. (http://memegenerator.net/, http://memebase.com/ragebuilder/, http://memecreator.net/) Ezeken az oldalakon már kész sablonokat kapunk, így mindenki számára adott a lehetőség, hogy saját mémet készítsen, ami aztán szabadon terjedhet a globális világhálón.

Az online mémek csak úgy, mint a Dawkins-i értelemben vett mémek egy sűrített információtartalmat hordoznak – általában egy-egy vicces kép, animáció, videó, vagy karikatúra formájában. A felhasználók kreativitásának köszönhetően naponta több ezer új mém keletkezik a neten, a sikeresebbeknek elképesztő gyorsasággal replikálódnak, és számtalan verziójuk /mutánsuk jön létre.

Mivel esszémben egy speciális internetes mémcsoportot fogok részletesen elemezni, itt csak néhány példát említenék meg röviden szemléltetés céljából.

Vegyük például a népszerű mémcsoportot, a képregényhez hasonló rage comics karikatúrákat. A figurák rövid, vicces képregények szereplői, melyeket egyszerű számítógépes technikával rajzolnak meg. Ezek a képregények tipikus hétköznapi élethelyzeteket vázolnak fel néhány kockában, a végén vicces csattanóval. Az egyes figurák sűrített jelentést hordoznak, bosszúságot, (Fuuuu Guy), kárörömöt (Trollface), magányt (Forever Alone) vagy haragot (Y U Guy) fejeznek ki.

Rage comics figurák

Ezek a szereplők mindig ugyanúgy jelennek meg – azaz replikálódnak – a történeti kontextust viszont a felhasználók hozzák létre, saját ötleteik alapján a mémkreátorok segítségével. Így jönnek létre a különböző mutációk.

Rage comics: Fuuuu guy különböző helyzetekben

Egy másik népszerű internetes mémcsoport a gif, amely az örökmozgó animációk összefoglaló neve. Itt az állandó ismétlés válik a humor forrásává.
Egy ismert példa: http://szuperblog.szuperblog.hu/napi-gif-pentek/

Jellemző még, hogy ismert személyek egy-egy véletlenszerűn elkapott pillanatképét kiragadják az eredeti környezetből, és azt új kontextusba helyezik, vagy rövid szövegbetétekkel egészítik ki. Az ilyen típusú mémeknek is számtalan verziója van, híresebbek például a Sad Keanu, vagy a Strutting Leo.

Sad Keanu -  az egyik verzió a több száz közül

Rengeteg példát lehetne még említeni, a világhálón több ezer mém terjed, melyeknek naponta jönnek létre újabb és újabb mutánsaik.

Pózolj szörfdeszkaként, és hódítsd meg a világhálót!

Mivel a különböző mémek tárháza szinte határtalan, a következőkben egy speciális mémtípust fogok részletesebben megvizsgálni, az úgynevezett photo fad jelenséget. A photo fad csoportjába azok a fényképes mémek tartoznak, amelyeken az fotóalanyok egy jellegzetes pózban fényképeztetik magukat.

Egy adott póz akkor válik mémmé, amikor replikációval rohamosan elterjed az interneten, majd létrejönnek a különböző mutációi.

Az első ilyen mém a planking vagy magyarul „deszkázás” volt, amelynek gyökerei egyes források szerint egészen 1997-ig nyúlnak vissza (The Guardian, 2011.05.16.), mások szerint 2004-ben kezdődött (knowyourmeme.com 2011.03.15.). A vélemények azonban megegyeznek a tekintetében, hogy a planking őse az úgynevezett lying down game volt, amelyet két angol tinédzser – Gary Clarkson és Christian Langdon – talált ki saját szórakoztatásukra. (The Guardian, 2011.05.16.) A jelenség neve a későbbiekben változott plankingre.

A deszkázás 2011. március 27.-én minden addiginál nagyobb népszerűségre tett szert azáltal, hogy David Williams rögbi játékos a Manly-Warringah Sea Eagles és a Newcastle Knights közötti mérkőzés után több ezer ember előtt vágta magát hasra a Brookvale Oval stadion közepén, megteremtve ezzel az első televízió által is közvetített plankinget. (knowyourmeme.com, 2011.03.15.) Ettől kezdve tömegesen kezdtek elterjedni az interneten azok a fényképek, amiken a fotóalanyok szörfdeszkára emlékeztető pózban fényképeztetik magukat. A jelenségnek saját Facebook oldala is létrejött, amelyet jelenleg 732 000 fő like-ol. Itt mindenki feltöltheti és megoszthatja saját planking fotóját. http://www.facebook.com/OfficialPlanking

A dolog lényege annyi, hogy az ember szokatlan helyeken hasra fekszik, kezeit pedig szorosan a test mellett tartja. A bátrabbak extrémebb helyeken is plankingelnek, hirdetőtáblák tetején, magas épületeken vagy szobrokon, de egy átlag plankingelő általában maximum a ruhás-szekrény tetejéig jut el.

Planking az irodában: Előtte érdemes meggyőződni arról, hogy a főnökünk nincs a közelben, mert akár az állásunkba is kerülhet a móka. (The Sydney Morning Herald, 2011.09.08.)
A planking sikere után újabb pózok jelentek meg és váltak internetes mémmé. Ezek utalhatnak egy-egy híres ember jellegzetes mozdulatára (pl. Scarlett Johnasonning, Tebowing) valamilyen popkulturális jelenségre (pl. Batmanning, Draping) de vannak olyanok is, amelyek nem vonatkoznak semmi különösre, egyszerűen csak viccesek. (Owling, Teapotting).

Az owling, vagy magyarul a „baglyozás” a plankingre adott válaszreakcióként jött létre, amelyből szintén mém lett.

Flour Tomi Bécsben owlingol (Index, 2011)

A legújabb őrület a draping. 2012. február 3.-án jelent meg a Tumblr-en az eredeti kép, abból a célból, hogy a Mad Men (Reklámőrültek) című népszerű amerikai sorozat készítői hírverést csináljanak az új évad március 25-i kezdésének. A képen a sorozat főszereplője Don Draper látható. Február 21-én már megjelent pár fotó a Twitteren, amelyen a fotóalanyok Draperhez hasonlóan pózolnak. A február 27-i héten pedig már a Flickr és a Pinterest képmegosztó oldalak is tele voltak az ilyen típusú fényképekkel, márciusban pedig elárasztották az internetet. Még egy hónap sem telt az eredeti kép megjelenése óta, de a drapingnek már saját Facebook oldala van, és szinte percenként jönnek létre az újabb verziók. (http://knowyourmeme.com/memes/draping)

A Mad Men című sorozat nyitó képe És egy lelkes drapingelő

A népszerű pózoknak számos mutációja jön létre azáltal, hogy az adott pózt különböző személyek – vagy állatok, plüssjátékok, esetleg más mémek – mutatják be eltérő kontextusokban. Változatosak a helyszínek is, pózolós képet lehet készíteni munkahelyen, turisztikai látványosság előtt, otthon a tévé előtt, utcán, múzeumban, bárhol, ahol éppen eszünkbe jut.
Nézzük például a „Scarlettjohanssoningozást”. Miután a Hollywood-i színésznő meztelen képei 2011 szeptemberében kikerültek az internetre, már órákkal később megjelentek az őt utánzó fényképek minden elképzelhető verzióban.

Scarlett Johansson a tükör előtt Pár órával később megszületik a „Scarlettjohansonning”

Szeptemberben mindenki még Flat Eric is „Scarlettjohanssoningolt”

Az, hogy melyik mém válik sikeressé több tényezőtől is függ. Már Dawkins is arról írt, hogy egyes mémek sikeresebbek a mémkészletben, mint mások, ami a természetes szelekciónak felel meg. Dawkins szerint a mém túlélési képessége elsősorban három tényezőtől: a hosszú élettartamtól, a termékenységtől és másolási megbízhatóságtól függ. (Dawkins, 1986) Ezek a tényezők azonban nem egyenrangúak, a sikeresség szempontjából a termékenység az, ami igazán fontos a másik két jellemzővel szemben.

„Éppúgy, mint a gének esetében, a termékenység sokkal fontosabb, mint a konkrét példányok élettartama. Ha a mém egy tudományos gondolat, akkor elterjedése attól függ, mennyire elfogadható a tudós egyedek populációja számára; túlélési értékét durván megmérhetnénk azzal, ha megszámlálnánk, hogy az egymást követő években hányszor hivatkoztak rá a tudományos folyóiratokban. Ha népszerű dallam, akkor elterjedtségét a mémkészletben megbecsülhetjük annak alapján, hogy hány ember fütyüli az utcán. Ha nőicipő-modell, akkor a populációmemetikusok a cipőboltok eladási statisztikáit használhatják fel.” (Dawkins, 1986)

Már az internetes mémek esetében is léteznek olyan statisztikák, amelyek az egyes mémek sikerességét mérik. Ilyen például az egyik legnagyobb online mémadatbázis, a knowyourmeme.com honlapján található statisztika, amely a Google keresési találatok alapján percre pontosan megmutatja, hogy egy adott mém épp mekkora népszerűséggel rendelkezik.

Az alábbi grafikon a plankingre vonatkozik. Az ábrából jól látszik, hogy a planking 2011 márciusában érte el népszerűségi csúcspontját, ekkor kerestek rá a legtöbben. 2012-re viszont már szinte senki sem írta be a Google keresőbe. Ettől függetlenül a planking valószínűleg beírta magát a történelembe, állandó hivatkozási példa, számos verziója létezik, trendet teremtett, így tehát sikeres mémnek mondható.

A Planking népszerűségi diagramja (Forrás: knowyourmeme.com)

15 perc hírnév vagy a posztmodern kor ready made-jei?

Vajon miért hozza lázba emberek millióit az, hogy a tükör előtt csupasz fenékkel, vagy dolgok tetején bagoly pózban fényképezik magukat, majd az elkészült képeket több ezer emberrel megosztják? Számos magyarázat létezik.

A pózolós mémek sikerességét egyesek a meghökkentésben látják.

„Szeretem meghökkenteni az embereket, és az, hogy valaki egyszer csak melletted fekszik a betonon vigyázzban, meghökkentő. Nem értik, mi van.”– mondja Bor Máté profi plankinges (Népszabadság Online, 2011.11.04.)

A meghökkentés számos művészeti ágban eredményezett termékeny mémeket. A 20. század eleji avantgárd művészek ugyancsak a meghökkentés technikáját alkalmazták, és írták be magukat a kultúra történetébe. Amikor Marchel Duchamp egy közönséges piszoárt kiemelt az addig megszokott környezetéből, és egy teljesen új kontextusba – a múzeumba – helyezte- hihetetlen megbotránkoztatást váltott ki. A heves kritikák azonban egyben ismertséget is hoztak Duchamp ready-made-jeinek, illetve az általa hirdetett művészetfilozófiának. A bajszos Mona Lisa, vagy a múzeumban kiállított biciklikerék ma is ismert alkotások, amelyek mémként terjedtek el mind a képzőművészetben, mind a popkultúrában.

Úgy tűnik tehát, hogy a meghökkentés és a megbotránkoztatás sikeresnek bizonyul abban, hogy egy-egy mém minél inkább elterjedjen. A sikeres túlélés szempontjából a mémek számára a Dawkins-i elméletet követve pedig pontosan ez az, ami a legfontosabb. Ha úgy vesszük, az úgynevezett „megélhetési celebek” – Kiszel Tünde, Paris Hilton vagy Lindsey Lohan – is tu-lajdonképpen eszerint a stratégia szerint tudnak a bulvármédia sztárjai maradni.

A pózolós mémek népszerűsége ugyanakkor nagyon sokat köszönhet annak, hogy sok internet felhasználó kifejezetten élvezi azt, hogy egy fotó által több millió tekintet kereszttüzébe kerülhet. Az online pózolás kiváló alkalom arra, hogy az ember minél többször jelenjen meg az online térben, és önmagát reklámozva kielégítse nárcisztikus hajlamait. Tari Annamária a Z Generáció c. könyvében ír arról, hogy a virtuális térben a narcissurfing¬¬¬- önmagam találati aránya a Google-ban – vagy a digitálislábnyom jelenség mögött meghúzódó nárcisztikus jellemzők egy az egyben megfeleltethetőek a nárcisztikus személyiségzavar egyes vonásainak, ami általában felerősödik a neten. (Tari, 2011).

Napjaink celebkultúrájában a hírnév szimbolikus csereértékkel bír, az internet segítségével pedig, még ha csak rövid időre is, de bárkiből válhat sztár. Mint ahogy Lisa Jewel is írja 15 perc hírnév c. művében:

„Adunk tizenöt percet arra, hogy hírnevet szerezz azzal, hogy elég idióta vagy, vagy jól eljátszod az idiótát, amivel szert tehetsz mások osztatlan figyelmére.” (Jewel, idézi Tari, 2011: p. 68-69.)

Maguk a pózőrök is említik az önmagunk mutogatásában rejlő izgalmat:

„Nem értik, de figyelnek. Ez a kulcs: egy pillanat, és mindenki téged néz. Mert te nem olyan vagy, mint a többi. Büntetlen lázadás. Forgalmas hely, passzív fekvés és egy újabb kreatív, menő „arc” a Facebookon.” (Bor Máté, idézi a Népszabadság Online, 2011.11.04.)

Az online pózőrök egy idő után saját csoportokat hoznak létre az egyes pózok körül a Tumblr-on a Facebook-on vagy más közösségi oldalakon. Aronsontól mindannyian jól tudjuk, hogy az ember társas lény, ez ugyanúgy vonatkozik a virtuális világra is. Az emberek online is keresik a hasonlóan gondolkodókat, barátokat gyűjtenek, rövid beszélgetéseket folytatnak.
Több ezer ember baglyozik vagy plankingel, a világ különböző részein. Az interneten ezek az emberek megtalálják egymást, és olyan közösségeket hoznak létre, ahol másokkal is megoszthatják szenvedélyüket.

Olyan ez, mint egy kézműves szakkör, csak a virtuális térben zajlik. Mindenki elkészíti az éppen aktuális mémre vonatkozó saját verzióját, majd azt megosztja a többiekkel, és várja a hozzászólásokat. A különbség csupán annyi, hogy a résztvevők számára már nem okoznak gondot a tér és az idő korlátai. A csoportoknak a világ minden pontjáról vannak tagjai, nincs különösebb jelentősége, a faji, nemi vagy vallásbéli különbségek. A lényeg csupán a mókában való részvétel.
A pózolós mémekhez köthető csoportszellem tehát elősegíti az egyes pózok minél gyakoribb replikációit és mutációit.

Ha memetikai szempontból vizsgáljuk a kérdést, az emberek másolás iránti vonzódásnak is nagy szerepe van a pózolós mémek elterjedésében. Karafiáth Balázs kommunikációs kutató szerint az utánzás egy emberi alaptulajdonság, ami mindig is a faj fennmaradásában játszott szerepet.

„Ha valaki egyszer ügyesen cselezte ki a kardfogú tigrist, a többiek sikerrel hasznosították az ellesett mozdulatot. Belső késztetést elégít ki tehát a másolás – ezért is lehetnek sikeresek a mai mémek is.” (Karafiáth Balázs, idézi az Origo, 2011.05.23.)

Számos oka van tehát annak, hogy egyesek szívesen pózolnak szörfdeszkaként íróasztalok tetején, nem feltétlenül csak az, hogy ezek az emberek mind feltűnési viszketegségben szenvednek.

Pózolás mint kulturális árucikk

A mémek, és ezen belül a pózolós mémek nemcsak szórakoztatóak, hanem igen jövedelmezőek is.

Tavaly amikor a Ben Huh „mémguru” által alapított Cheezburger Network felvásárolta az egyik legjelentősebb mémeket gyűjtő honlapot, a knowyourmeme.com-ot, már érezhető volt, hogy a mém jelenség üzleti lehetőséggel is kecsegtet . A Cheezburger Network 2007-ben jött létre, és már a kezdetektől fogva jövedelmező vállalkozásnak bizonyult. A cég főleg a honlapjain megjelenő hirdetésekből és a mémek által inspirált, megrendelhető ajándéktárgyak eladásából profitál. Mivel a Cheezburger gondozásában álló honlapok népszerűsége igen magas – havonta 16.5 millió látogatót vonzanak, 2011-ig pedig összesen 375 millióan klikkeltek az oldalakon megjelenő tartalmakra – nem véletlen, hogy egyes pénzügyi befektetők is felfigyeltek a mém jelenségben rejlő lehetőségekre. 2011 elején a Foundry Group, az Avalon Ventures, a Madrona Venture Group és a SoftBank Capital összesen 30 millió dollárt invesz-tált a Cheezburger vállalkozásába, annak reményében, hogy a befektetett összeg a közeljövőben a sokszorosára térül. (New York Times: 2011.03.28)

A Tebowing nevezetű pózolós mémnek már létezik egy olyan honlapja, ahol a jellegzetes pózzal díszített pólókat, pulóvereket lehet megrendelni: http://tebowing.spreadshirt.com/
Az e-bay-en pedig karácsony előtt kapható volt a Tebowingal díszített karácsonyi üdvözlőlap is, amelyen Tim Tebow, a híres rögbi játékos a róla elnevezett jellegzetes pózban hajt fejet a jászolban fekvő kis Jézus előtt.

Karácsonyi képeslap Tebowinggal díszítve

Valószínűleg az sem véletlen, hogy a Draping jelenség pont pár héttel a Mad Men új évadjának kezdete előtt terjedt el. Ennél jobb marketingje nem is lehetett volna a sorozatnak. Már most mindenki a főszereplőről, Don Draper-ről beszél, és igen valószínű, hogy a Mad Men a hír-verésnek köszönhetően több ezer új nézőt fog szerezni.

A mémekre tehát már nem tekinthetünk úgy, hogy azok csak a számítógépőrült informatikusok, vagy a geek szubkultúra tagjainak szórakoztatására szolgálnak. A mémeknek dollár milliókra váltható kulturális tőkeértéke van, és egyre kelendőbb árucikkek a globális piacon.

A sikeres túlélő

Úgy tűnik tehát, hogy az online pózolós képek eddig sikeres mémnek tekinthetők. Az online térben keringő több ezer másik mémmel folytatott harcban eddig sikeresen vették az akadályokat, és túlélésük jelenleg viszonylag biztos lábakon áll. Ha egyes típusok el is tűnnek, maga a photo fad jelenség továbbra is hódit, újabb és újabb –ing végű pózolási őrületek jelennek meg, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben alábbhagyna ez a trend.

Persze lehetetlen előre jósolni bármit is a kibertérben. Bármikor megtörténhet, hogy egy új jelenség hatására csökken a pózolós mémek népszerűsége, és az emberek egy újabb hóbortot kezdenek el követni. Úgy gondolom azonban, hogy amíg csupán egy digitális kamerával készült fényképpel elérhető az a bizonyos 15 perc hírnév, addig az emberek boldogan fogják mutogatni magukat a világhálón bármilyen elképesztő pózban mindenféle dolgok tetején.

 

Farkas Zsuzsanna

 

Felhasznált irodalom:

Dawkins, Richard (1986) Az önző gén. [on-line] Gondolat, Budapest. Elérhetőség: http://terebess.hu/keletkultinfo/dawkins3.html [utolsó letöltés: 2011.március 15.].

Fanni, Méhes (2011.11.04.) Vigyázz! Feküdj! Népszabadság Online. [on-line]. Elérhetőség: http://nol.hu/lap/tv/20111104-vigyazz_fekudj [utolsó letöltés: 2011.március 16.].

Fogarty, Daniel (2011.09.08.) Planking Pair Fined in Melbourne, The Sydney Morning Herald.
[on-line]. Elérhetőség: http://news.smh.com.au/breaking-news-national/planking-pair-fined-in-melbourne-20110908-1jzlh.html [utolsó letöltés: 2011.március 15.].

Julien (2011.07.27.) Flour Tomi összebaglyozta Bécset, Index/Velvet [on-line]. Elérhetőség: http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/07/27/fluor_tomi_osszebaglyozta_becset/
[utolsó letöltés: 2011.március 15.].

Km (2011.09.20.) A scarlettjohanssonozás a legújabb mém, Index/Velvet [on-line]. Elérhetőség: http://velvet.hu/celeb/2011/09/20/a_scarlettjohanssonozas_a_legujabb_mem/
[utolsó letöltés: 2011.március 16.].

Lynley, Matthew (2011.03.28.) Got Memes? Cheezburger Network Buys Rocketboom’s Know Your Meme, New York Times. [on-line]. Elérhetőség:

http://www.nytimes.com/external/venturebeat/2011/03/28/28venturebeat-got-memes-cheezburger-network-buys-rocketboo-16366.html?scp=1&sq=cheezburger&st=cse

[utolsó letöltés: 2011.március 15.].

Meltzer, Tom (2011.05.16.) Planking: a brief history, The Guardian. [on-line]. Elérhetőség: http://www.guardian.co.uk/world/2011/may/16/planking-a-brief-history
[utolsó letöltés: 2011.március 15.].

Németh, Gábor – Sebők, Zoltán (2004) A mémek titokzatos élete. Kalligram, Pozsony

Tari, Annamária (2011) Z Generáció. Tericum, Budapest

A draping az új planking. (2011.03.12.) Kreatív.online. [on-line]. Elérhetőség http://www.kreativ.hu/reklam/cikk/a_draping_az_uj_planking
[utolsó letöltés: 2011.március 16.].

Kapcsolódó internetes oldalak:

http://draping.tumblr.com/

http://www.facebook.com/pages/Magyar-Planking-K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g-Hungarian-Planking-Community/132850240123370

http://www.facebook.com/OfficialPlanking

http://knowyourmeme.com

http://memebase.com/ragebuilder/

http://memecreator.net/

http://memegenerator.net/

http://www.reddit.com/

http://scarlettjohanssoning.com/page/2

http://szuperblog.szuperblog.hu/napi-gif-pentek/

http://tebowing.spreadshirt.com/

http://www.tumblr.com/tagged/tebowing

The Little Differences

In esetek, tézisek on 2011/03/08 at 00:26

A mémek egyik alapvető stratégiája a terjesztésben, hogy ugyanolyannak, mégis egy kicsit másnak mutatják magukat. Ugyanolyan: tehát nincs mitől félni, lehet terjeszteni, ismerős lesz annak, aki hallja, benne marad a kánonban aki terjeszti. Kicsit más: tehát érdekes, emiatt érdemes terjeszteni, ebben az újdonságban van részben a varázsa.

Ez jól bemutatható például a meggyőzés esetében. Ha meg akarsz győzni valakit az igazadról, aki mondjuk nagyon más véleményen van, érdemes elmenni az ő véleményéig, és onnan lépésben jönni vissza a sajátod felé. Természetesen vannak megrögzött forradalmárok, akik mindenáron át akarják tolni a mémjeiket, úgy, ahogy vannak, és a sokkolás ritkán ugyan, de nagyon hatásos tud lenni.

Gyakran az “ugyanolyanságot” úgy érik el a terjedni vágyó mémek, hogy egy barátságos arcot kerítenek maguk elé. Biztos Veled is történt már olyan, hogy felhívott egy régi barátod, hogy találkozzatok, és kiderült, hogy tisztítószerek vannak nála nagy kiszerelésben. Ő sajnos elkapott egy erős memetikai fertőzést, és éppen ráereszti a saját networkjére, amivel gyorsan le is rombolhatja azt.

De a szekták sem ismeretlen emberekkel térítenek, hanem az ismerőseidet küldik Hozzád. Ha nagy és amerikai akkor pedig celebekkel folytat memetikai hadviselést. Érdemes megnézni tehát a mémet az arc mögött, hátha az az ember csak egy mémgépezet (da)rabja.

Tragédia

In esetek on 2011/02/04 at 05:53

Nemrég poszoltam a facebookra a wikipediás gyűjtést: List_of_cognitive_biases a percepciós torzításaink listájáról, aztán qp blogján is magyarázta jól itt pénzügyi döntéseink kapcsán.

Nagyon megrázott engem is WB tragédia, szívembe markolt, erősen rezonáltam a szeretteink elvésztése érzéssel, ami elöntötte a várost.

Azon gondolkoztam, mi minden juthat eszünkbe arról, ha ez a két állítást egymás után írjuk ide:

A tél első kemény heteiben több, mint 100 ember fagyott meg Magyarországon. Tél közepén 3 fiatal lány halt fulladásos halált egy diszkóban.

Lássunk tisztán: Facebook

In alkalmazás, esetek on 2011/01/23 at 20:16

Lássunk tisztán. Lesz post-Facebook internet. A Facebook egy fejlődési állomás; erre fogadhatunk. Jönni fog majd egy újabb Platform, egy jobb netes szolgáltatás, ami új lehetőségeket hoz, amelyben minden, amit ma a “Facebook” jelent, csak egy építőkocka lesz. A Következő Nagy Ötlet mellett csak egy megemlített alapfunkció lesz a Facebook, amelyet beépítettek a Következő Nagy Platformba.

De addig érdemes megnézni, mit változtat rajtunk és az internetünkön az Aktuális Nagy Platform, a Facebook. Nem keveset! Az internet facebookosításával létrejön a globális folyamatosan aktuális Facebook, azaz évkönyv, vagyis inkább egy “perckönyv”, amely minden eddiginél hatékonyabban kapcsolja be az embereket a számító gépek hálózatába.

Mert eddig a számító gépek nem láttak minket rendesen. Nagyon kevés látszott egy, az interneten odalátogató emberből egy számító gép számára: egy emailcím, néhány itt-ott kitöltött adat,  nyomaink a webes sivatagban, közülük emelkednek ki a sokat használt helyek dűnéi. Mintha a számító gépek egy kulcslyukon keresztül néztek volna minket. Egy bazári árus megfigyeli a vevőt, milyen a ruhája, milyen az akcentusa, és azt mondja: Önnek ez a ruha tízezer valamibe kerül. Egy ún “webáruház” számító gépe a vevőket, jó esetben, néhány korábban látott tranzakció, talán pár jól használt “cookie” alapján „ismeri”, amely megoldás azt is megmutathatja, mi volt az, amire éppen csak ránézett…  és ehhez képest most egy facebook profillal kommunikálhat! Kinyílik a számító gép szeme, feltárul számára az egész virtuális személyiség, a vevő avatarja ténylegesen „bejött” a virtuális boltjába. Egy új világ kezdődik a gépek számára azáltal, hogy ennyi mindenre megtanítjuk őket magunkról!

A Facebook megtanít minket embereket arra, hogyan tudunk könnyen avatárt/profilt építeni. Az összes kép, beírás, like egy profilt épít körénk, illetve mi építjük fel magunkat újra ezen a platformon (is).  A Facebook megmagyarázta,  hogyan kell jól és hatékonyan csinálni ezt. A sok sharinggel, megosztással meg is változik a privacy, a magánélet fogalma, sőt, azt gondolom, megváltozik annak a megítélése, mi publikus és mi nem. Tehát amire ma azt mondjuk, hogy oversharing, azazhogy túl sok mindent pakolnak ki sokan magukról, az holnap már a norma lesz, fel sem vonjuk a szemöldökünket a korábban magánfotónak hitt képek megosztása láttán.

Itthon több, mint kétmillió polgár adta oda a számító gépeknek az adatait, és akárhogyan is állítjuk be a Facebook profil biztonságát, a sok adat mégis egy helyen lesz megtalálható, egy magántulajdonú cég szerverein-. Ez pedig azt jelenti, hogy ha elég magas árat kínálnak érte, akkor nagyon gyorsan, akár egy két nap alatt kerülhet át az adatbázis egy nagyon másik magántulajdonba. Ki mit tud például a Facebookban 10%-os részesedéssel rendelkező orosz tulajdnosoról?  Az adataim melyik tíz százaléka az övék vajon?

Mindannyiunkat figyelmeztet a Facebook: felelős vagy azért, amit kint van rólad a neten! Felelős vagy az avatarodért! És felelős is akarsz lenni érte, mert ha nem te törődsz vele, akkor más fog törődni vele, és bizonyos, hogy nem a Te érdekeidet fogja szem előtt tartani. Régóta mondom, ne írj le olyat, még emailben sem, ami nem írnál föl egy üzenőfalra valahol a város egyik forgalmas helyén….

Memetika @ JazzCafé

In alkalmazás, esetek on 2010/12/13 at 02:23

Magyar Kornéliával és Hegyi Györggyel a memetikáról beszélgettünk a Rádió Café JazzCafé című műsorában 2010. december 8-án. Onnan indultunk, hogy egyáltalán mi ez a memetika és miért is hasznos? Szó esett úgy a mindennapi mint az üzleti hasznáról. Csomó minden kiderült. Pl: lehetünk-e boldogak a gondolkodás útján?

Itt tudod meghallgatni

A rajfilmarc-mém. Lehettél Te is karakter.

In esetek, tézisek on 2010/11/17 at 06:27

Miamém.

Utánzással terjedő főleg emberi magatartásforma. (Nem csak a jútyúbvideók!)

Ki kapta el ezt a mémet?

Ezt a mémet mindenki megmegkapta, aki felismerte magát a magatartást (ti. többen megváltoztatták rajzfilmarcra a profilképüket).

A jó (terjedékeny) mémek egy fajtájának nemcsak a tartalma, hanem a nyelve, formája, médiuma önmagában is jó mém. A klasszikus példa Rodney King megverése, ahol az akkoriban ritka privát videofelvétel a terjedést erősen megtolta.

Meggyőzési technikák

A rajzfilmarc-mém környezetében ott van rengeteg erős szövetséges, a fontosabb mém-horgok közül mindenképpen meghívja az élcsapat, a hős, a megmutatkozás mémjeit. A megváltoztatás mellet dönthet valaki, mert benne akar lenni abban a csapatban, aki ezt megteszi, aki ezzel, hogy megtesz valamit, már önkifejez, de (várhatólag) benne lesz egy csoportban is, tehát jó az egyensúly az individualizáció versus szocializáció tekintetben is. A rajfimhős is hős, sokan szeretnénk hősök lenni, a hős talán a legerősebb mítoszok (réges régi, valószínűleg genetikus mém-hálók) között van. Ráadásul a profilkép-csere egyfajta újjászületés, hősként…. ez nagyon gazdag!

Még horgok

A rajzfilmek világa egyszerű, a mi világunk bonyolult. Emiatt is sokkal jobb (legalább néhány napra) rajzfilmarccá válni. A rajzfilm sztorija általában átlátható, érthető, a logikája követhető. És a rajfilmek általában választ adnak a Legnagyobb Kérdésre: mi lesz a sztori vége? (Mi végre vagyunk itt a földön, stb). Nagyon erős cucc!

Aktív vs passzív hordozó

Mediatizált világunkban rengeteg szintje van az aktivitásnak amely alapvetően két részre oszlik, a mém utánzása illetve a mém beemelése a diskurzusodban aktív mémjeid közé. (E felett lehet olyan aktivitási szint, ahol nyilvánosan el is köteleződsz, ez alatt olyan, hogy látod, de elfelejted.)

Kevés elsődleges aktivált hordozó

Kevesen cserélték le a képüket két nap alatt. Az összehangolt megjelenés meglepetése bizonyosan segíthetett, de nem eleget, talán nem maradt elég idő a céldátum előtt a terjedésre, talán nem is terjedt elég gyorsan önmagában a mém (ki a kedvenc rajzfilmarcod) az ütős médium (a megváltoztatás cselekedete) nélkül. Lehet, hogy ha színrelépés erőteljesebb, akkor a győzteshez csatlakozás mém közelébe keveredhetett volna a rajzfilmarc-mém.

Sok a másodlagosan aktivált hordozó

Emberek beszélnek róla, sporadikusan, de tudnak róla. Másodlagos irodalmat kedden éjjel nem találtam egy cikk kivételével a HWSWt kivéve. Ezt a cikket küldözték sokfele. (megvan: HWSW reklám volt. kockáztattak, bejött.)

Ám mivel nagyon jól látható, tehát fényképeken a legkisebb méretben is felismerhető, hogy változás történt (felbontás, szinek stb mind clue-k, rávezető segédletek), így a passzív hordozók is sokat beszélnek róla, még egy blogbejegyzés is született róla az emergensblogon.

Memetikai eredményhirdetés

Ez a mém kevés aktív hordozót termelt, hamar elért egy küszöbértéket, amit nem tudott meghaladni, nem emergált igazából, nem jelent meg mint tömeges viselkedési forma. Mint mém ez az egyetlen “célja”. (Keltsen nemzetközi terjedési hullámokat 2 millió magyar rajzfilmarca!) Ehelyett legyőzte a Józan Ész nevű mém-környezet. (Mindenki eldöntheti, jó hír-e ez vagy rossz.)

Kulcs erősségek:

A facebookon a chat funkció nemrég változott, erre volt szinte optimalizálva a mém. És minden más funkicóban is egyszerűen sokkal többen látják a (kicsinyített) profilképed mint akár a státuszodat, vagy bármidet a facebookon. Látványos médiumban tömegesebb változás kitűnik a mintázat-érzékeny emberi agynak.

Ki fog-e derülni: mire fel mindez?

Remélem nem. Gyanús, hogy nem lesz izgalmasabb valóság, mint amit a potenciális magyarázatok színes világa.

Memetikai egészség.

Sokak szerint a memetikai egészség közelébe taoista meditációval lehet kerülni (főleg és leginkább), a gondolatok elengedése ennek (egyik főbb) módszere. Ennek a trükkje az, hogy mivel mémjeid nem a tieidek, tehát nem tudod őket elengedni.

Viszont ha nem a tieidek, akkor nincs is közöd hozzájuk. Tehát akkor mehetnek is, el vannak engedve. Igazi gödeli megoldással lehet a nagy lépést megtenni (ld még: bódhiszattvák).

A hétköznapokban amit én szoktam javasolni az odafigyelés a memetikai diétára. Amikor lehet. Most nem lehetett, gondolkodó/odafigyelő emberek most el lettek kapva csúnyán. Megoldás: ha buddha vagy te is, akkor nem vagy a facebookon, ergo nem kapod el a legújabb facebook mémet.

* * *

2010.11.16. Két nap alatt végigfutott egy mém a magyar facebookon (legalábbis az én külföldi barátaim immunisak maradtak) amely a rávette a profilképük megváltoztatására a júzerek egy kisebb részét, nem mernék becslésekbe bocsátkozni a pontos arányról, úgy figyeltem szűk kisebbség. A képeik helyére egy (talán legtöbben ún. kedvenc) rajzfilmfigura képét tették.

Azért gondolom, hogy végigfutott, mert ez alatt a napi használók a többsége gondolom benézett az oldalra és a “nem változtani” opció mellett döntött. Igaz, nem kizárt egy második kitörés sem, esélye szerintem csekély, nem látok újabb erős érvet.

Egy vonatkozó facebook kommentemhez fűzött kommentekre reagálok és felvetek néhány csatlakozó meggondolást. A komment ez volt:

congratulations and a big COMPLIANCE AWARD + handshake to all my friends with cartoon pictures today. new memetic instructions coming soon stay ALERT

Yesterday at 10:54am

Véleményvezérek és vezérvélemények

In alkalmazás, esetek on 2010/11/12 at 09:12

Zajlik a memetikai mélyinterjú. Az alany épp egy márkáról beszél, arról, hogy azt menyire gondolja magyarnak. Vágás. Negyed óra múlva, ugyanaz az alany, ugyanaz az interjú. Épp azt említi, hogy mennyire nem magyar ez a márka szerinte.

Ez az ellentmondásos állapot általánosan előfordul azoknál a mémgazdáknál, akik az adott területen nem tartják magukat véleményvezérnek. Nem alakítottak ki a mémekből, a fejükben megragadt gondolat-szilánkokból egy egységes, koherens rendszert. Így amikor betekintést nyerünk a mémkészletükbe ellentétes mémlényéket is találunk, amellyekkel a gazda nagyszerűen együttél.

Különösen jellemző volt ez a magyar polikai interjúknál, ahol a mémekből nem következett közvetlenül az alany közel vallásos hite egyik vagy másik oldalban, hanem a megmaradt gondolat-szilánkok, mémek csoportosultak a hit mögé. Szokszor találunk ilyen hitek mögött ellentmondásos mémeket is, ami jól jelzi, hogy a hit nem az ellentmondás ellenére, hanem talán éppen azok miatt él meg erősen.

A memetikai kutatások során alapvetően kétféle emberrel találkoztunk egy-egy mémterület vizsgálva: az adott mémterületen inkább véleményvezér, és kevésbé véleményvezér mémgazdákkal. Kettejük közötti különbség talán pont az, hogy motivált-e a mémkészlete, hite, vagy érzelmei által arra, hogy az adott területen vezérvéleményt alakítson ki.

A magukat egy adott témában véleményvezérnek gondolók törődnek azzal, hogy az adott témában rendelkezzenek vezérvéleménnyel. Őket ha megkérdezzük, örömmel adják át kiérlelt gondolataikat, amelyek nagy részéről messziről látszik, hogy mémlényekkél rendezte őket az agyuk már jóval korábban.

A memetikai interjúk hozadéka a véleményvezérek számára az, hogy a beszélgetés során is sokszor összeáll egy-egy alterület mémkészletéből számukra egy olyan új mém, amely aztán beépül a többi komplex memetikai konstrukció közé, és legközelebb előhivható lesz ebben a kiérlelt formájában. Így gazdagodik a vélményvezér mémkészlete.

San Francisco, 1958

In esetek, megközelítés on 2010/11/02 at 09:45

Nagyon mással voltak elfoglalva az itteniek, mint mi otthon az ötvenes évek végén. ’58-ban érkezett ide a Giants baseball csapat, szép helyi szóval: frencsájz :)) New York Cityből. Nnna, azóta nem is nyerte meg a bajnokságot sosem, mit ma végre igen, és a helybeliek teljesen készen vannak. Nem igazán tudnak rendesen mulatozni itt az emberek, mint mondjuk a spanyolok, vagy jobb napokon a magyarok, de azért üvöltenek, nyomják a dudát, fel-le ugrálnak, teli szájjal örülnek. Óriási a hit, a közösségi érzés a csapat körül. Ezeknek az embereknek, és ez férfiakat és nőket is jelent, nincs szegregáció a szurkereknél, ez rengeteget jelent. Győzött a Giants, ma minden lehetséges.

Ők ma itt átkerültek egy kicsit egy másik univerzumba.

Helyi cimborám egy napok óta elérhetetlen bankártól kapott egy emelt hangú hívást este fél tízkor, aki belerikoltotta a telelfonba, hogy nagy dolgok történnek ma a városban, holnap ők is üljenek le és jussanak el egy pozitív végkifejlethez….

Sokan kifelé élik meg az eksztázist, az utcán és bárokban, mások csak nagyon jót örülnek a médiában figyelve az eseményeket. Egy pillanatra, és ha jól élik bele magukat az eksztázisba, akár egész éjjel úgy érezthetik, átkerültek az örökkévalóságba. Kiemelkedtek a mindennapi időből, és megtapasztaltak együtt valamit. Ezt közösségben tapasztalták meg, tehát az élménnyel megtapasztalták a kapcsolatukat is a közösséggel, ami itt legalább az egész várost, de inkább az egész régiót érinti. Ma nyilván mindenki Giants szurker Észak-Californiában. És egy dolgot kell mindenképpen tennie mindenkinek: továbbadni a hírt, megerősiteni a másikban percenként (sajnos) hogy ez tényleg így igaz, így történt, beszélni róla, felhivni vkit, blogolni, tweetelni, smsezni róla.

Az ilyet hivja Csikszentmihályi flow élménynek. Amikor az ember egy nagyobb egész részének érzi magát több-kevesebb időre. Ha ez közösségben történik akkor elképesztő módon felerősödik. Gondoljanak rá milyen izgalmas meccset figyelni egy teltházas standionban.

Oda akarok kilyukadni, hogy mint a téma kutatója mindig kritikus voltam a marketing és a média szerintem buta  és butító tendenciái ellen. Eközben mint tanácsadó abban hiszek, hogy vissza lehet menni a gyökerekhez, van közös érdeke fogyasztónak és gyártónak, nevezetesen a racionális, egészséges, nem túlhajszolt fogyasztás. A fogyasztói társadalom nem ördögtől való, hiába a legrosszabb rendszer, ami létezik, mégis a legjobb olyan, amit eddig kiizzadt az emberiség, és a gyakorlatban is megállja a helyét (ld még, nyilván: demokrácia, ugyanez a képlet).

Hogy visszakanyarodjak a San Francisco Giants győzelmi ünnepéhez, amihez azóta már rendőr-helikopterek érkeztek erősítésként: itt a memetikai fertőzés már annyira erős, hogy ez a fajta eksztázis nem különböztethető meg egy vallási eksztázistól. Ezek az emberek más kelléktárral, mise helyett meccsel, és más mémekkel de ugyanazt a valahova tartozást élik meg, mint a miséken a hivők.

Mi következik ebből?

Egyrészt az, hogy az ilyen konnotációban gyakran használt kultusz metafóra távolítja ezt a jelenséget, miközben ennél közelibb metafóránk is van rá: “vallás”. Ez a város ma azt “vallja” együtt, hogy GO-GIANTS!!, és elképzelik magukat ahogy az egész város kis részeként ők is együtt örülhetnek a nyájjal.

Másik pedig az, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy ez épp baseball vagy amerikai foci (baseball), hányas számot viseli az aktuális sztár (55) és úgy néz-e ki mint egy “stoned slacker” (igen). Ez egy állóhullám, egy emergens mintázat, amibe most ők illeszkednek jól, megfelelnek éppen, mert időben és térben meghatározottan ők férhetnek bele.

A kérdés ami itt felmerül pedig nyilván az, hogy mégis hogyan lehet belekerülni egy ilyen hullámba, tulajdonképpen hogyan lehet szörfözni ennek a fitnessz-hullámnak a felső régióiban (vagyis a “tetején”, ha már szörf).

A másik kérdés ami felmerül, hogy baj-e ez. Baj-e bármilyen szempontból az, hogy a régi vallások helyébe új, kisebb, kevésbé időtlen, sőt inkább hétköznapi vallások kerülnek? Lehet egy cég egy vallás? Mi van akkor, ha kiderül: viccesen az Apple vallás pápájának is nevezett Steve Jobs tulajdonképpen tényleg egy ilyenfajta funkciót (is) tölt (mára) be. Mi van, ha nem ott van a vicc, mint ahogy gondoljuk. Nem az a vicc, hogy a CEO a pápánk, hanem az a vicc, hogy tényleg.

LeMeme: LeBron James

In esetek, tézisek on 2010/10/07 at 03:35

“We came here to win one championship…. But not just one…. But two… Three…. Four…. Five….. Six….” Lebron James

Minden mulandó. A slágerek, a sztárok, divatok az emergens univerzumban elképzelhetőek úgy, mint kiemelkedések a memetikai fitnesz térképen. Ha elképzelsz egy ilyen 3D térképet, ahol a népszerűség egy hegy magasságát jelenti,  akkor ezek a folyamatosan változó hegyek olyanok, mint az állóhullámok egy folyón: a formájuk ugyanolyan, de a tartalmuk mindig különböző.

A tézisem ezzel kapcsolatban az, hogy ezek a kiemelkedések, mint egy médiasztár felemelkedése és eltűnése csak részben a történet emberi szereplői (maga a sztár, a média tulajdonosai, bemondói és nézői, stb) által kreált eseménysor. Sokkal inkább ennek az állóhullámnak a felfelé szívó hatásáról van szó, amely felemel sokszor indokolatlan fitnesz magasságokba (népszerűség és nézettség magasságokba) egy eseményt. A sztár kosárlabdázó, LeBron James átigazolása közel egy éven át egyre erősődve néhány héten át majdnem sakkban tartja a közönségét a médián keresztül. Hiszen egyszerűen oda _kell_, hogy figyelj, ha megvan a fejedben kapcsolat a sztár, a csillag mémjével! Képben _kell_, hogy legyél, memetikai lemaradást a mémcsoportod büntetni, csúnyán néznek, és “ki tudja mit gondolnak” ha kiderül, hogy nem vagy képben az utolsó eseményeket illetően. Még akkor is, ha jelen esetben különösen szép volt a helyzet abban az értelemben, hogy a kérdés úgy hangzott: még mindig semmi hír LeBronról…?

Olyan volt ez a médiashow július végén az USA-ban mintha egy nemzet a lebronmém születésénél, tulajdonképpen memetikai ujjászületésénél bábáskodott volna.

A média úgy mutatta be a sztárt, LeBront, mint anyavárosa (történetesen Cleveland, egy időben a második legnagyobb magyarlakta város a glóbuszon, helyi magyar kiejtés szerint a végén magyar “a” hanggal) szülöttjét, harcosát, gazdaságának fontos részét. Egy város amelyik nemcsak imádja és felnéz rá de amelynek szüksége van LeBronra, egy szeretetteli de követelőző anya volt Cleveland. A város fura hatásairól itt csak annyit, hogy pl. clevelandi születésű Trent “9 inch Nails” Reznor is, több magyar (nevű) régi haverral megáldva.

Erre mintegy reagálva ugyanezt a szerepet nézték ki LeBronnak a New York Knicks csapatában, ti. hogy ő fogja elvinni a hátán a csapatot, annyira, hogy olyan mémek láttak napvilágot a döntésre várakozás közben mely szerint a Knicks által választott többi játékos helye leginkább LeBron körül képzelhető el egy stratégiában – kockázatosnak tűnő fogadás azért tekintve hogy LeBron még jó haverjának, Jay-Z-nek sem igért semmit, nem tett utalást.

Közben a két igazi haver játékos, D. Wade-et és C. Boscht leigazolta a Miami Heat csapata. Ott várta egy olyan környezet LeBront, amilyenre igazán vágyott: a szerető, befogadó anyát megtestesítő meleg éghajlatú város, baráti, ismerős, nagy sikerekkel kecsegtető csapattársak. Három sztárral a Miami majdnem biztosra tud menni, ők hárman már könnyen elvihetik a vállukon a csapatot.

Az érettségi nélküli, apa nélkül a kosárlabdán felnőtt LeBron nem akart az lenni, amivé NYC (és a nagyrészt itt készülő média!) akarta mutatni. Nem  akart ám nekiállni egy csapat felfuttatásának, nem akart hős lenni. Inkább egy király csapatban akart játszani – ha lehet akkor a legkirályabb csapatban. Nem ő akarta a legjobb csapatot kikovácsolni, valószínűleg nem látja magát vezérnek egyáltalán. Be akart álllni valahova.

A (nyc-i) média elhitte, amit ő maga sugallt aztán állított LeBronról, és megprobálta ezzel magát Jamest is befolyásolni, mutatni neki egy olyan jövőbeli LeBront, amivé ő ott válhat. Next King of New York? – mindössze ennyire túloztak a szalagcímek…. De ez a kép nem volt igaz, LeBron egy másik ember akart lenni, a haverokkal nagyon jól ellevős, laza, kevesebb munkával legalább annyi vagy még sokkal több pénzt kereső játékos. Hiszen hárman együtt még erősebb mém is lehetnek mint az egyszem sztár, csak a testvériséget, mint archetipust emlitem itt.

Maga a média felhajtás vége egy péntek esti 10 perces “óriási” médiaesemény lett, amikor is James kicsit akadozva kinyögte: Miami Heat! És így jutott a LeBron-mém eggyel magasabb szintre a mémfintesz-térképen. Ő most megmaradt az egyik állóhullám tetején. Amíg a meccsek elkezdődnek addig csend van körülötte, de a most kapott “figyelem-pontok” lassabban évülnek mint gondolnánk, tehát hiába most nincs éppen a napi mémtérben jelen meghatározó módón, ettől még a LeBron-mém fajsúlyos szereplője a mémtérnek, ott van, és azonnal tudja a médián keresztül mozgósítani a követőit, minket, mikor akcióba lép. Figyelni fogjuk mert figyelnünk kell, nincs mit tenni, el vagyunk kapva.

ps. Aki mosolygott az archetipusok könnyűkezű használatán, az tegye fel magának a kérdést: miért is gondolja, hogy a menő űrhajók és robotok miatt  lett sikeres a Star Wars….. Szóval az archetípusokra memetikai megközelítésére még visszatérünk!

Craigslist: lokális memetikai háborúk országszerte

In esetek on 2010/09/30 at 19:47

1995-ös indulása óta eltelt 15 évben a Craigslist szépen lenyúlta az amerikai helyi lapok bevételének közel egyharmadát, ennyi származott ugyanis az előfizetések és a hirdetések mellett az apróhirdetésekből. (Craigslist story röviden pl. itt) El lehet képzelni, mennyire nem kedvelik a Craigslistet Amerikában a nagyvárosok életéről tudósító helyi lapok tulajdonosai (és munkatársai, illetve egyre inkább volt munkatársai, hiszen sorra zárnak be ezek a hosszú történelemmel bíró vállalkozások).

E lokális háborúkban a helyi média fegyvere a memetikai hadviselés. Bármilyen negatív kicsengésű sztorinak bármi köze lehet a Craigslisthez, azonnal megpróbálják összekapcsolni vele a helyi médiában, ezek pedig sokszor emergálnak az országos médiában is. Egy durva példa: legutóbb egy gyilkosságról ami egy Craigslist-es randinak indult az újságok “Craigslist Killer” főcímmel írtak. Miközben egy grammal sem csökkenteném e szörnyű eset jelentőségét, el lehet képzelni, hogy hány randira jut egy erőszakos cselekmény, mennyi köze volt Craig-nek a gyilkossághoz, mennyire nem lenne fontos a háború nélkül a konkrét weboldal vagy éppen chatroom neve, ahol az ismerkedés kezdődött, stb.

Ha a Craigslist nem veszi fel a kesztyűt könnyen átadhatja a helyét egy új versenytársnak amelyik megoldást ígér a negatív esetekkel szemben, függetlenül attól, hogy tud-e igazi megoldást nyújtani. A Craigslistnek meg kell ismernie saját szolgáltatásának memetikai környezetét, meg kell tudni, mi van a fejekben a Craigslistről. E kutatással megalapozott kommunikációban pedig meg kell erősíteni azokat a pozitív mémeket, amelyek ott vannak a fejekben és segítenek majd hogy az ellenséges mémek, mint pl a “Craigslist Killer” ne tudja elfoglalni a fontos pozíciókat a közösség agyában. Sőt, ezen túlmenően, olyan terjedésre képes üzenetet kell megfogalmazni a Craigslistnek, amely tekintettel van a használók hálózatára is és felhasználja a közösségi agyakat önmaga terjesztésre.

Mafiaboy

In esetek on 2010/09/25 at 04:15

2000. február 7-én egy magát „mafiaboy”-nak nevező 16 éves kanadai cracker sorozatos ún. DOS támadásokkal fogadásból megbénította a World Wide Web legnagyobb oldalait.

Kód MEZZO

In esetek on 2010/09/25 at 01:26

2007. márciusában elterjedt a hír, hogy a UPC “megszűnteti” a MEZZO komolyzenei csatornát, azaz kihagyja az alapcsomagból, hiszen kimutathatatlanul alacsony a nézettsége. A UPC nyilván úgy gondolta, hogy ezt éppen ezért megússza, ám akkora lett a felháborodás, hogy visszakoznia kellett.

Acid Test

In esetek on 2010/09/25 at 01:18

Amerikai esetről számol be Rushkoff a Mediavirus! cimű könyvében. San Franciscoban annak a híre terjed el, hogy LSD-t oldanának fel a víztározó vizében a Cool Aid Acid Test egyik csúcspontjaként. Végül a nemzeti gárdát kellett kirendelni a víztározó védelmére.

Törésvonal

In esetek on 2010/09/25 at 01:00

1979 végén az a hír terjedt el, hogy Japán tudósok szerint elméletileg nem kizárható, hogy januárban belecsúszik a Gellérthegy a Dunába, mert jön a földrengés, a törésvonal miatt, ugye. A legenda úgy folytatódik, hogy a kitört és terjedő pánikot úgy kezelte a KB, hogy Hajdú János bemondta a HÉT-ben: nem csúszik bele.