memetics + networkology = emergence

Archive for July, 2011

Memetika és márkaépítés – előadásom a HMC meetup-on

In megközelítés, tézisek on 2011/07/26 at 00:21

Learn more:

“Sejtésem szerint legalább négyszer kell betenni a helyi kultúrába egy mémet ahhoz, hogy elterjedjen.”

“Vásárlóid a márkád mémjei miatt jönnek, de a közösség miatt maradnak.”

Rádióműsor a mémekről, Hegyi György és Magyar Kornélia beszélget Karafiáth Balázzsal.

Digitális szakadék?

In utánközlés on 2011/07/02 at 16:14

Négyéves vagy. Te vagy a Tetris-bajnok az óvodában. Otthon apád már nem enged leülni a gépe elé, mert úgy átkonfigurálod, hogy a cége rendszergazdája a teljes újratelepítést javasolja. Nem csoda, hogy a nagyszülők nagyon büszkék rád!

Vagy nyolcéves vagy. A CNN-en figyeled egy távoli ország tragédiáját, és közben a PS2-n vagy a PC-den százakat vagy milliókat mészárolsz le. Mennyire távoliak ezek a vizuálisan lassan megkülönböztethetetlen képek egymástól? Mennyivel több közösséget tudsz érezni az ismeretlen földlakókkal, mint a kibertért benépesítő, egyre emberszabásúbb, egyre “intelligensebb” robotokkal?

Vagy 18 éves vagy. Számítógépeddel, legyen az egy mobil, egy laptop, palmtop vagy épp egy PC, naponta soxor lépsz be a kibertérbe, az ma már természetes élőhelyed. Anélkül, hogy a mélyére látnál, elképzeled nap mint nap, ahogy szorgos bitek és bájtok a segítségedre sietnek, hívó szavadra elküldik az e-mailed, vagy megtalálnak egy cikket vagy játékleírást az egyik Fülöp-szigeteki PC mélyén egy hivatkozásban…

Közben szépen terjed az internet a kenyai falvakban, ahol a kisközösségek rendes üzleti tervekkel és közös spórkasszával pályáznak a közösségi hozzáférési központok elhelyezésének jogáért. Dél-Afrikában egy Oxfordban tanult 32 éves fekete srác vezeti egy kiváló emberközpontú koncepcióval országa technológia- innovációs műhelyét, az indiai analfabéta gyerekek pedig digitális írástudásra tesznek szert napok alatt.

A világban a legkülönbözőbb helyeken a legváratlanabb módokon lép be az életbe a hálózat, rossz körülmények közepette sokszor kreatívabb módokon, mint a metropolisok üzleti negyedeinek irodáiban, mégis az ún. digital divide, a digitális szakadék szörnyű képével riogatják a globális és lokális közvéleményt. E gyorsan népszerűvé vált mém szerint a világot mintha “felosztaná” az internet, mintha a digitális technológia létrehozna egy róla elnevezett szakadékot, ami elválaszt, ezért jó nem lehet.

A kifejezés önmagában is félrevezető: a digitális technológia elterjedése nem csinálja, legfeljebb követi a szakadékot. Csak társadalmi szakadék van, vagy vásárlóerő-szakadék, amit a digitális technológia észrevehetővé tesz. Az internet, a hálózati technológiák nem szakítanak szét, hanem összekötnek! A harmadik világ létét talán ne varrjuk a nyakukba…

A digitális szakadék nemcsak hogy nincs, de nem is határozható meg, hol húzódna, ha lenne. Számtalan példa mutatja: ahol szükség van az összekapcsoltságra, ahol egy lehetőség, egy ötlet, egy gondolat összeműködhet az internettel, ott felüti a fejét a hálózat. Ha lenne is “szakadék”, nap mint nap változtatná a helyét, ahogy a digitális generáció Budapesten és Nairobiban, az indiai nyomornegyedben vagy a brooklyni lakótelepen “becsatlakozik”, érvényesíti tudását, használni kezdi képességeit.

“Digitális szakadékot” legfeljebb a fejekben találhatunk: a felnövekvő generáció és a digitális szakadék farkasát kiáltók géphasználata között. A gépeket – sokszor büszkén – nem értők, nem használók és az egyre szélesedő digitális generáció közötti különbséget már nem a hozzáférés lehetősége definiálja, hanem a használat milyensége: sebessége, intenzitása, hatékonysága.

Akik e generációk közötti különbséget szakadéknak definiálják, biztosan a túlsó oldalon állnak, és figyelik, ahogy a fiatalabb generációk egészen újfajta, barátságos, együtt élő géphasználatot valósítanak meg, míg ők még mindig csak, hmm, “barátkoznak” a gépekkel, de megbarátkozni talán sosem fognak tudni velük.

A ubiquity, a digitális technológiák mindenütt jelenvalósága természetesen problémák garmadáját is magával hozza, hiszen a processzorok fejlődésével lassan olyan számítógépek állnak majd az asztalokon, mint régen az elit kezében, csak éppen nincs ott az elit, hogy a használatot kontrollálja. A “NASA-ból” jön az infrastruktúra, kezelési útmutató nélkül, a “bármi” összeszerelésére vonatkozó információk pedig mindenki számára hozzáférhetőek a szupersztrádán. Mohamed Atta és elvbarátai is a Microsoft Flight Simulator programján gyakoroltak.

Az információtárolás és -terjesztés eszközeinek egyre hatékonyabbá válásával egyre kevésbé gátolható meg, hogy a technológia és a tudás rossz fejekbe, kezekbe kerüljön. Ha ezt végre belátjuk, érdemes lenne elkezdeni a fejekkel foglalkozni a kezek helyett, hiszen a technológia segítségével a földet körbeérő kezek korlátozásának esélye elenyésző.

Utánközlés; eredeti itt: Népszabadság, 2003. június 26.