memetics + networkology = emergence

Tarlós-átnevezős-mém: mitől ilyen sikeres?

In alkalmazás on 2011/04/29 at 12:08

12 óra alatt 12 ezer fészbuk lájk – talán a legsikeresebb magyar FB-mém a http://www.facebook.com/Nevezzuk.at.Tarlos.Istvant – miért?

Röviden: azért, mert egy aggresszív mém telibe talált kreatív módon egy alapérzelmet, és annak kifejezőjévé vált azonnal.

Sok tízeren laknak azokban az utcákban, és azokon a tereken, amelyeket egy tollvonással, minden látható és elfogadható indok nélkül átnevezett a polgármester. Számukra ez több órányi konkrét ügyintézési kellemetlenséget, és felbecsülhetetlen mértékű lelki szenvedést okoz (keveset vagy sokat, vérmérésklet és elkötelezettség szerint). Akik nem laknak ott, de mindennap oda jártak, vagy ifjúságuk meghatározó színtere volt (Moszkva tér), vagy ideológiai alapállásukat határozta meg (Köztársaság tér) – nekik csak az utóbbiból jut, elég az is.

A reakció tehát düh, tehetetlen düh. Az átnevezés aggresszív cselekedet. Neveket aggatni valakire nem szép dolog. (Az iskolai bully-ing, a megfélemlítés egyik legfontosabb eszköze.) Az erre való felhívás tehát nagyon hatékony tud lenni, hiszen ennek a dühnek a kiélésére nagyon alkalmas. Ráadásul itt egy viselkedés terjed, nemcsak egy gondolat, ami a mémterjedés leghatékonyabb formája: “ismételd meg te is, amit mi csinálunk”! Ráadásul mindezt kreatívan, nevezd át te is a polgármestert! Jackpot. 24 óra alatt már 17 ezer csatlakozó, sokezer névjavaslat.

Ebben a kakofóniában elvesznek már a Moszkva tér vagy a Köztársaság tér iránt érzett érzelmek, marad a düh, és annak egy rendkívül hatékony – és mégis valamennyire még polgári – kifejeződése. Nem is beszélve arról, hogy egy igazi memetikai jiu-ji-tsu folyik, hiszent a Nagy Átnevezőt (egy új név-variáns) saját fegyverével támadják, lassan húszezren… Javaslom neki: ne becsülje le (itt és most még csak) húszezer dühös ember indulatát!

o o o

Utóirat kommunikációs kollegáknak: ezért veszélyes alapérzelemmel próbálni hirdetni valamit. Könnyen az történik, hogy nem a mém támaszkodik az alapérzelemre a terjedésben, hanem az alapérzelem magához vonzza a mémet, és saját kifejező eszközének “használja”. Jó példa volt erre a “Gettappa!” reklám, amiből általában arra emléxünk, hogy valammi autó-, talán Renault vagy Peugeot reklám volt. Ott az öröm kifejezésére kezdték el használni a pestiek a getappát, a szomszéd házon dolgozó ácsok hangos gerappa! gerappa! kiáltással fejezték be napnyugtakor a munkát. Bánjunk csínján tehát az alapérzelmekkel – miközben nem véletlenül működnek a szeretetre épülő reklámok, hiszen a szeretet egy mém. Erről majd még később, részletesen!