memetics + networkology = emergence

Archive for April, 2011

Tarlós-átnevezős-mém: mitől ilyen sikeres?

In alkalmazás on 2011/04/29 at 12:08

12 óra alatt 12 ezer fészbuk lájk – talán a legsikeresebb magyar FB-mém a http://www.facebook.com/Nevezzuk.at.Tarlos.Istvant – miért?

Röviden: azért, mert egy aggresszív mém telibe talált kreatív módon egy alapérzelmet, és annak kifejezőjévé vált azonnal.

Sok tízeren laknak azokban az utcákban, és azokon a tereken, amelyeket egy tollvonással, minden látható és elfogadható indok nélkül átnevezett a polgármester. Számukra ez több órányi konkrét ügyintézési kellemetlenséget, és felbecsülhetetlen mértékű lelki szenvedést okoz (keveset vagy sokat, vérmérésklet és elkötelezettség szerint). Akik nem laknak ott, de mindennap oda jártak, vagy ifjúságuk meghatározó színtere volt (Moszkva tér), vagy ideológiai alapállásukat határozta meg (Köztársaság tér) – nekik csak az utóbbiból jut, elég az is.

A reakció tehát düh, tehetetlen düh. Az átnevezés aggresszív cselekedet. Neveket aggatni valakire nem szép dolog. (Az iskolai bully-ing, a megfélemlítés egyik legfontosabb eszköze.) Az erre való felhívás tehát nagyon hatékony tud lenni, hiszen ennek a dühnek a kiélésére nagyon alkalmas. Ráadásul itt egy viselkedés terjed, nemcsak egy gondolat, ami a mémterjedés leghatékonyabb formája: “ismételd meg te is, amit mi csinálunk”! Ráadásul mindezt kreatívan, nevezd át te is a polgármestert! Jackpot. 24 óra alatt már 17 ezer csatlakozó, sokezer névjavaslat.

Ebben a kakofóniában elvesznek már a Moszkva tér vagy a Köztársaság tér iránt érzett érzelmek, marad a düh, és annak egy rendkívül hatékony – és mégis valamennyire még polgári – kifejeződése. Nem is beszélve arról, hogy egy igazi memetikai jiu-ji-tsu folyik, hiszent a Nagy Átnevezőt (egy új név-variáns) saját fegyverével támadják, lassan húszezren… Javaslom neki: ne becsülje le (itt és most még csak) húszezer dühös ember indulatát!

o o o

Utóirat kommunikációs kollegáknak: ezért veszélyes alapérzelemmel próbálni hirdetni valamit. Könnyen az történik, hogy nem a mém támaszkodik az alapérzelemre a terjedésben, hanem az alapérzelem magához vonzza a mémet, és saját kifejező eszközének “használja”. Jó példa volt erre a “Gettappa!” reklám, amiből általában arra emléxünk, hogy valammi autó-, talán Renault vagy Peugeot reklám volt. Ott az öröm kifejezésére kezdték el használni a pestiek a getappát, a szomszéd házon dolgozó ácsok hangos gerappa! gerappa! kiáltással fejezték be napnyugtakor a munkát. Bánjunk csínján tehát az alapérzelmekkel – miközben nem véletlenül működnek a szeretetre épülő reklámok, hiszen a szeretet egy mém. Erről majd még később, részletesen!

Hétköznapi mém-fertőzések I.-II.s

In alkalmazás on 2011/04/28 at 14:08

Mémfertőzésnek hívhatjuk azt a mémreprodukciót, amelyik nem szimbiotikus, hanem sokkal inkább parazita, sőt: sokszor ellenséges kapcsolatban van a gazdával, azaz Veled, a Te agyaddal. Röviden: mémek, amik tuti nem jók Neked.

Gyakori mémfertőzés például a “most nem jó – később jobb lesz” – persze csak akkor, ha így és így cselekszel, ahogy a mém tanácsolja. Ha úgy kezdődik valami a fejedben, egy gondolat, hogy most nem jó, akkor már rögtön nyugodtan gyanakodj. Nem az ambícióidról beszélek természetesen, bár azokat is érdemes csekkolni időnként. Azok a mémek veszélyesek, amelyik egy jövőbeli állapot (pl: boldogság..) elérése érdekében például egy tárgy megszerzésére bíztatnak:  most nem jó neked, de ha ezt az új mosógépet megveszed, egy csudálatos világ köszönt majd reád…

Ezeknek a mémfertőzéseknek a kiinduló pontja az, hogy elérjék: ne élvezd az életedet, hogy úgy gondold, bizony valami hiányzik belőle. Hát ez a mém nem hiányzott, már látod.

Általánosítva ezt a gondolatot szintén egy klasszikusba botlunk: az abszolút Jó és Rossz fogalmába. Nincs Jó és Rossz. (Talán a btk-s ügyeket kivéve.) Biztos lehetsz abban, hogy ha valami a fejedben mint a Jó probál feltűnni, és más dologokat, gondolatokat mint a Rosszat magát feltüntetni, az a gondolat megint nem Teérted van, attól jobb megszabadulni. A valóság egy szép és komplex dolog, ezt leegyszerűsíteni, hidd el, nem a Te érdeked, hanem egy világnézet érdeke, amely meg akar nyerni magának.

Ne hagyd magad! Hiszen nem a mémek szaporodnak a fejedben: te szaporítod őket!

Meddig fontos egy márka memetikája?

In alkalmazás on 2011/04/12 at 01:04

Rövid válasz: addig, ahol már a közösség memetikája kezd fontosabbá válni.

A márkát alkotó mémek fontossága természetesen ekkor sem csökken, csak relatív súlyuk csökken. A közösség ősi mémjei kezdenek erősebbek lenni náluk.

Úgy is fogalmazhatnók, hogy a vásárlóid a márkád mémjei miatt jönnek, de a közösség miatt maradnak – vagy épp miattuk nem jönnek és/vagy mennek el.

Ha ez így túl radikális, képzeld el, mi történne, ha kedvenc márkádat elkezdenéd felfedezni olyan embereken, olyan emberek kezében, akivel cseppet sem szeretnél azonosulni.

Jó példa, ahogy az autósok figyelik egymást, ki az, aki hasonló gépben ül.

A közösség rendkívül meghatározó. Még a magyarok számára is, akik mintha be lennének oltva közösség-képzés és -képződés ellen, és csak egy vezért hajlandóak elfogadni.

A közösségképzés minőségi és mennyiségi fejlődése emelte ki az embert az állatvilágból. Csányi Vilmos ír erről részletesen. Lényeg, hogy a mémeknél mélyebben, a gének szintjén részünk a közösségbe szerveződés igénye. Szociális lény ugye az ember. És a közösség memetikája az egyik legrégebbi mém-képződmény.

A márka, ami lehet egy termék, egy gondolat, egy eszme vagy egy szolgáltatás, először azért tud terjedni, amilyen. Saját memetikai házózatában tud új agyakba kerülni. Egy idő után viszont egyre fontosabb lett, hogy a hálózatban milyen pozíciókat fogott meg.

Egy idő után fontosabbá válik a közösség memetikája, az, hogyan képződnek, miért maradnak együtt és fejlődnek emberi közösségek, mint az, hogy tulajdonképpen mi körül is fejlődik az a bizonyos közösség, vagy akár kultusz.

Fontos ez abból a szempontból is, ahogy a kontroll viszonyok ekkor átalakulnak. Egyre inkább a közösség kezébe kerül a kontroll a márkatulajdonostól, és ma már a közösségnek ugyanazok a koordinációs és kommunikációs eszközök állnak rendelkezésére, mint a márka eredeti tulajdonosának. Tehát veszélyes játék manapság közösséget építeni, mert könnyen kontrollvesztett helyzetbe kerülhet az ember.

És nemcsak az Apple vagy a Harley-Davidson lehet kultusz. Kisebb közösségek ugyanígy szerveződnek márkák köré, még akkor is, ha nem láthatóak, mint közösség, nem jelennek meg. Mégis aki tagja, az tudja magáról, hogy ő tag. Mennyiben része például a Coca Cola fogyasztás éléményének az a tudat, hogy a világ körül mindenhol fogyasztják? Hogy egy globális közösség tagja lehetsz ezzel?

Mindez valahol arra is válasz, értékesebb-e egy autómárka egy sorozata vagy egy elképzelt rajzolt hős köré képződő kultusz, mint egy metafizikai autoritás teremtő erejébe vetett hit, és az e gondolat köré épült közösség.