memetics + networkology = emergence

Archive for March, 2011

Harmadik utas @TILOS a memetikáról

In magasles on 2011/03/10 at 21:33

Hosszan mémészkedtünk Szabival, Káosszal, Sztyeppel és egy sokat látott jelenlévő hallgatóval a Harmadik Utas műsorban a TILOS Rádióban. Elég összevissza lett, de azért talán emergál itt-ott a lényeg. Káosz pontokba is szedte a tudást.

Itt a műsor oldala: Harmadik Utas

Itt tudod legegyszerűbben meghallgatni: http://official.fm/tracks/220490

The Little Differences

In esetek, tézisek on 2011/03/08 at 00:26

A mémek egyik alapvető stratégiája a terjesztésben, hogy ugyanolyannak, mégis egy kicsit másnak mutatják magukat. Ugyanolyan: tehát nincs mitől félni, lehet terjeszteni, ismerős lesz annak, aki hallja, benne marad a kánonban aki terjeszti. Kicsit más: tehát érdekes, emiatt érdemes terjeszteni, ebben az újdonságban van részben a varázsa.

Ez jól bemutatható például a meggyőzés esetében. Ha meg akarsz győzni valakit az igazadról, aki mondjuk nagyon más véleményen van, érdemes elmenni az ő véleményéig, és onnan lépésben jönni vissza a sajátod felé. Természetesen vannak megrögzött forradalmárok, akik mindenáron át akarják tolni a mémjeiket, úgy, ahogy vannak, és a sokkolás ritkán ugyan, de nagyon hatásos tud lenni.

Gyakran az “ugyanolyanságot” úgy érik el a terjedni vágyó mémek, hogy egy barátságos arcot kerítenek maguk elé. Biztos Veled is történt már olyan, hogy felhívott egy régi barátod, hogy találkozzatok, és kiderült, hogy tisztítószerek vannak nála nagy kiszerelésben. Ő sajnos elkapott egy erős memetikai fertőzést, és éppen ráereszti a saját networkjére, amivel gyorsan le is rombolhatja azt.

De a szekták sem ismeretlen emberekkel térítenek, hanem az ismerőseidet küldik Hozzád. Ha nagy és amerikai akkor pedig celebekkel folytat memetikai hadviselést. Érdemes megnézni tehát a mémet az arc mögött, hátha az az ember csak egy mémgépezet (da)rabja.

Hogyan ne bízzunk az internetben?

In utánközlés on 2011/03/02 at 16:10

A tévében látom a beszélő képét, a telefonban hallom a hangját, levelében látom a kézírását. De az e-mailjében tegnap egy vírust küldött. Sőt a vírus önmagát küldte át a barátom neve alatt. Ennek ellenére a következő üzenetét, amelyben biztosít arról, hogy a vírustól megszabadult, már elfogadom mint az övét. Feltételezem, hogy a vírus nem vette át az uralmat ilyen mértékben, s hogy még nincsenek ilyen vírusok, miközben tudom, semmilyen technológiai akadálya nincs a létrehozásuknak.

Sokfajta módon nem bízunk, kételkedünk az internetben, miközben nap mint nap használjuk, vénásan kapjuk belőle az információt, adatokat, elemzéseket.

Lehet nem bízni az internet alaptechnológiájában, abban, hogy az üzenetek, a lehívott fájlok eljutnak egyik pontból a másikba. Lehet nem bízni a tartalomban, amit olvashatunk, láthatunk a “neten”, s végül lehet nem bízni az intézményekben, cégekben, struktúrákban, amelyek működtetik az internetes tartalomipart. Lehetünk bizalmatlanok az internetes brandek, márkák iránt, mint ahogy kételkedhetünk a chat-room, a beszélgetőszoba többi tagjának, vagy akár “on-line” üzleti partnerünk identitásában is, vagy abban, hogy gépünk és böngészőprogramunk megfelelő módon közvetíti nekünk mindazt, amit “lát” a hálózatból. És ott van a “hacker” mitikus figurája, minden internetező rémképe is, aki jön, és valami rosszat csinál. Úgy fest, csak benne bízhatunk?!
HIRDETÉS

Egy információ megbízhatóságának rengeteg összetevője van, a műszaki infrastruktúrától kezdve a felhasznált szoftvereken át a küldő szándékáig. Ha az információforrás hiteles(ített), akkor még mindig szükség van bizalomra a műszaki oldalon, a routerek szintjén, a szoftverek, szerverek, alkalmazások – az információ közvetítésének szintjén. Az üzenet odaérésének kritériumát tekintve az internet az egyik legbiztosabb médium, hiszen a hibatűrő módon vándorló redundáns üzenetcsomagok célba érnek, de ki bízhat egy olyan technológiában, amely szétdarabolja és random irányokba küldi szét a leveleit?! Az internet szabad, sok pontból sok pontba közvetít, ezért is nehéz megbízni a rajta futó tartalomban, információban. A neten bárki lehet saját kiadója, a neten bármilyen információ napvilágot láthat ellenőrizetlenül, és sokszor a legnagyobb portálok is virgonc megtévesztőművészek, hoaxmesterek áldozatául esnek, és leközlik a legvadabb történeteket is. Sose higgyünk a szemünknek a neten.

Közben pedig a korrupció elleni harc egyik legerősebb eszköze lett a világnak ezen a táján is az internet, gondoljunk csak a szomszédos Ukrajnára, ahol pedig szintén nem mérhető amerikai mércével az internet elterjedtsége, mégis, a vélhetőleg a hatalom által “kiiktatott” újságíró az interneten közzétett leleplező dokumentumaival küzdött a visszaélések ellen. Az új média több országban az oknyomozó újságírás szinonimája lett. Az információgyűjtés és -terjesztés legolcsóbb és leghatékonyabb médiuma az internet. Ha leleplező információkról szól, akkor, úgy látszik, mégis megbízható a net. Hardin úgy véli, hogy a kormányokban azért nem lehet megbízni, mert sosem lesz hozzá elegendő információnk. Ha a kormányzati információkat hitelesnek gondolhatnánk, akkor az internet sokat tehetne az államba vetett bizalom erősítéséért. Az állam és intézményei új, szolgáltató, információosztó imázst teremthetnek az interneten. Jó példa erre a dán vagy éppen az észtországi szolgáltató állam.

Néhány on-line médium ma már a bizalom szempontjából a nyomtatott lapok szintjén áll. Amit ott olvasok, kevés fenntartással fogadom. A teljes bizonytalanság végletében pedig ott vannak a chatek és a fórumok az anonim beszélgetőtársakkal. A net tehát megnöveli a brandek, a márkák szerepét és értékét is, amelyek segítenek csökkenteni a bizonytalanságot. Mégis kevés internetes brand alakult ki, a “régi, nagy” on-line brandektől (AOL, Yahoo, E-trade, E-bay, Amazon) eltekintve alig. Tavaly egy 15 éves német srác fogadásból elérhetetlenné tette néhányukat. Úgy látszik, gyakran még a márkanév is kevés a bizalomhoz.

A felhasználók közötti kommunikációs dimenzióban az internet és az on-line lét – hasonlóan a mobilkommunikációhoz – az információcsere tekintetében egy jóval aktívabb kapcsolatot jelent, mely önmagában pozitív hatással lehet a felek közötti bizalom kialakulására: ha több információm van, nagyobb bizalmat érzek a közlővel szemben. De minden kezdet, kapcsolatfelvétel nehéz, és ha kapok egy e-mailt a “nigériai kormánytól”, hogy segítsek pénzt kicsempészni az országból, vajon mennyire bízhatok az ígéretükben? Az on-line csatornán a többi tartalmi elemhez hasonlóan felgyorsulva, megsokszorozódva találkozhatunk a megtévesztés, a csalás, a dezinformáció eszközeivel: hoax, culture jamming, hype, spam, mém, viral e-mail – hosszú a listája a nehezen lefordítható nevű jelenségeknek. A 60-as években a csalók – Hankiss Ágnes kiváló tanulmánya szerint – leginkább amerikai rokonoktól jött csomagok átvételéhez kértek ismeretlenül becsengetve pénzt. Az interneten nem lehet többé kibúvó, hogy nincs nálam készpénz. A csalók elfogadnak VISA-kártyát, sőt azt szeretik csak igazán.

Az on-line populációból még ma is kevesen élnek csak az elektronikus vásárlás lehetőségével, és a tartózkodás legfőbb okai az adatbiztonsági, bizalmi fenntartások. A tranzakcióból kooperáció, kooperációból bizalom fejlődési pálya kedvezhet az internetes üzletnek, hiszen relatíve rövid idő alatt nagyszámú tranzakció, információ vagy árucsere bonyolódik le a felek között. A kezdeti bizalmatlanság az ismétlődő sikeres tranzakciók hatására csökken, és ezáltal a kialakított bizalom megtartása érdekében megéri a feleknek továbbra is egymással kooperálni, a tranzakciós költségek csökkennek, mert csökken a tranzakció információhiányosság miatti kockázata, a csalás esélye.

Mindazonáltal az on-line csalás művészete annak ellenére is virágzik, hogy az interneten akaratunktól és tudatunktól függetlenül nyomot hagyunk magunk után, komoly “track recordot” készítünk magunkról, e-mailjeink megőrződnek szervereken, listákon és a címzettek szerverén és gépein, a böngészőnket egyre több helyen fogadják “sütivel”, vagy üdvözlik a meglévő sütik, cookie-k miatt régi ismerősként. Hogyan működik a csalás, befolyásolás, lobbizás és korrupció egy olyan médiumban, ami automatikusan dokumentál mindent? A Microsoftot belső e-mailjei majdnem feldarabolták, az amerikai államok és a szövetségi minisztérium kisebb módosulásokkal ma is folyó eljárásában a legfontosabb bizonyítékok elektronikusak voltak: árulkodó hangnemű és tartalmú belső elektronikus levelek. Bush elnök beiktatásakor ügyvédei tanácsára félretette a billentyűzetet Clinton rossz példáját ismerve, akit a Lewinsky-ügyben szembesítettek a gyakornoklánynak küldött leveleivel.

Ebben a környezetben a középkor óta ismert “hiteles helyek” újra népszerűek lesznek. A tranzakciók megindulásához a “Trusted Third Party” intézménye fontosabb lesz, mint valaha. Mégis, az Egyesült Államokban nem volt szükség digitális aláírásra az internetforradalomhoz. A bizalom három alapvető összetevője a megbízhatóság, az igazmondás és a bizalmi kultúra megléte (Rose-Ackermann). Az internet nem megbízható, az interneten nehezen kérhető számon az igazmondás, és az állandóan változó szereplők között nehezen alakulhat ki bizalmi kultúra. Mégis, mi az internetbizalom Turing-tesztje? Hogyan alakul ki a bizalom egy gépek közvetítette univerzum iránt, amelyet a közhiedelem szerint a hol jó fiú, hol rossz fiú hackerek mozgatnak? Az internettel szemben való bizalmatlanság mögött nagyon kevés esetben van valós élmény, tudás, és az élmények hatására rendszerint erősödik a bizalom, hiszen az internetnépesség többségét nem “hekkerek” adják, és a múlt szeptemberi sokk után a nyilvánosságra került “munkáikban” náluk is inkább az információs rések megmutatása, mintsem kihasználása került előtérbe.

Mindenki át akar látni az interneten, megismerni a másik oldalon a gép előtt ülőt. A megismerés folyamata gyökeresen alakul át, hogyha nem személyesen, hanem on-line randizunk. Az anonimitás először segíti felszínre a titkokat, vágyakat, érzelmeket, és utoljára derülnek ki olyan információk, melyek amúgy egy kézfogás és egy névjegycsere elengedhetetlen tartozékai. Az internetet magunk tehetjük áttetszővé, de ettől még egyáltalán nem lesz átlátszó, és ma is érvényes a tízéves mondás: az interneten senki nem tudja, hogy kutya vagy.

Utánközlés; itt az eredeti: Népszabadság, 2005. február 1.