memetics + networkology = emergence

San Francisco, 1958

In esetek, megközelítés on 2010/11/02 at 09:45

Nagyon mással voltak elfoglalva az itteniek, mint mi otthon az ötvenes évek végén. ’58-ban érkezett ide a Giants baseball csapat, szép helyi szóval: frencsájz :)) New York Cityből. Nnna, azóta nem is nyerte meg a bajnokságot sosem, mit ma végre igen, és a helybeliek teljesen készen vannak. Nem igazán tudnak rendesen mulatozni itt az emberek, mint mondjuk a spanyolok, vagy jobb napokon a magyarok, de azért üvöltenek, nyomják a dudát, fel-le ugrálnak, teli szájjal örülnek. Óriási a hit, a közösségi érzés a csapat körül. Ezeknek az embereknek, és ez férfiakat és nőket is jelent, nincs szegregáció a szurkereknél, ez rengeteget jelent. Győzött a Giants, ma minden lehetséges.

Ők ma itt átkerültek egy kicsit egy másik univerzumba.

Helyi cimborám egy napok óta elérhetetlen bankártól kapott egy emelt hangú hívást este fél tízkor, aki belerikoltotta a telelfonba, hogy nagy dolgok történnek ma a városban, holnap ők is üljenek le és jussanak el egy pozitív végkifejlethez….

Sokan kifelé élik meg az eksztázist, az utcán és bárokban, mások csak nagyon jót örülnek a médiában figyelve az eseményeket. Egy pillanatra, és ha jól élik bele magukat az eksztázisba, akár egész éjjel úgy érezthetik, átkerültek az örökkévalóságba. Kiemelkedtek a mindennapi időből, és megtapasztaltak együtt valamit. Ezt közösségben tapasztalták meg, tehát az élménnyel megtapasztalták a kapcsolatukat is a közösséggel, ami itt legalább az egész várost, de inkább az egész régiót érinti. Ma nyilván mindenki Giants szurker Észak-Californiában. És egy dolgot kell mindenképpen tennie mindenkinek: továbbadni a hírt, megerősiteni a másikban percenként (sajnos) hogy ez tényleg így igaz, így történt, beszélni róla, felhivni vkit, blogolni, tweetelni, smsezni róla.

Az ilyet hivja Csikszentmihályi flow élménynek. Amikor az ember egy nagyobb egész részének érzi magát több-kevesebb időre. Ha ez közösségben történik akkor elképesztő módon felerősödik. Gondoljanak rá milyen izgalmas meccset figyelni egy teltházas standionban.

Oda akarok kilyukadni, hogy mint a téma kutatója mindig kritikus voltam a marketing és a média szerintem buta  és butító tendenciái ellen. Eközben mint tanácsadó abban hiszek, hogy vissza lehet menni a gyökerekhez, van közös érdeke fogyasztónak és gyártónak, nevezetesen a racionális, egészséges, nem túlhajszolt fogyasztás. A fogyasztói társadalom nem ördögtől való, hiába a legrosszabb rendszer, ami létezik, mégis a legjobb olyan, amit eddig kiizzadt az emberiség, és a gyakorlatban is megállja a helyét (ld még, nyilván: demokrácia, ugyanez a képlet).

Hogy visszakanyarodjak a San Francisco Giants győzelmi ünnepéhez, amihez azóta már rendőr-helikopterek érkeztek erősítésként: itt a memetikai fertőzés már annyira erős, hogy ez a fajta eksztázis nem különböztethető meg egy vallási eksztázistól. Ezek az emberek más kelléktárral, mise helyett meccsel, és más mémekkel de ugyanazt a valahova tartozást élik meg, mint a miséken a hivők.

Mi következik ebből?

Egyrészt az, hogy az ilyen konnotációban gyakran használt kultusz metafóra távolítja ezt a jelenséget, miközben ennél közelibb metafóránk is van rá: “vallás”. Ez a város ma azt “vallja” együtt, hogy GO-GIANTS!!, és elképzelik magukat ahogy az egész város kis részeként ők is együtt örülhetnek a nyájjal.

Másik pedig az, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy ez épp baseball vagy amerikai foci (baseball), hányas számot viseli az aktuális sztár (55) és úgy néz-e ki mint egy “stoned slacker” (igen). Ez egy állóhullám, egy emergens mintázat, amibe most ők illeszkednek jól, megfelelnek éppen, mert időben és térben meghatározottan ők férhetnek bele.

A kérdés ami itt felmerül pedig nyilván az, hogy mégis hogyan lehet belekerülni egy ilyen hullámba, tulajdonképpen hogyan lehet szörfözni ennek a fitnessz-hullámnak a felső régióiban (vagyis a “tetején”, ha már szörf).

A másik kérdés ami felmerül, hogy baj-e ez. Baj-e bármilyen szempontból az, hogy a régi vallások helyébe új, kisebb, kevésbé időtlen, sőt inkább hétköznapi vallások kerülnek? Lehet egy cég egy vallás? Mi van akkor, ha kiderül: viccesen az Apple vallás pápájának is nevezett Steve Jobs tulajdonképpen tényleg egy ilyenfajta funkciót (is) tölt (mára) be. Mi van, ha nem ott van a vicc, mint ahogy gondoljuk. Nem az a vicc, hogy a CEO a pápánk, hanem az a vicc, hogy tényleg.