memetics + networkology = emergence

Archive for November, 2010

A rajfilmarc-mém. Lehettél Te is karakter.

In esetek, tézisek on 2010/11/17 at 06:27

Miamém.

Utánzással terjedő főleg emberi magatartásforma. (Nem csak a jútyúbvideók!)

Ki kapta el ezt a mémet?

Ezt a mémet mindenki megmegkapta, aki felismerte magát a magatartást (ti. többen megváltoztatták rajzfilmarcra a profilképüket).

A jó (terjedékeny) mémek egy fajtájának nemcsak a tartalma, hanem a nyelve, formája, médiuma önmagában is jó mém. A klasszikus példa Rodney King megverése, ahol az akkoriban ritka privát videofelvétel a terjedést erősen megtolta.

Meggyőzési technikák

A rajzfilmarc-mém környezetében ott van rengeteg erős szövetséges, a fontosabb mém-horgok közül mindenképpen meghívja az élcsapat, a hős, a megmutatkozás mémjeit. A megváltoztatás mellet dönthet valaki, mert benne akar lenni abban a csapatban, aki ezt megteszi, aki ezzel, hogy megtesz valamit, már önkifejez, de (várhatólag) benne lesz egy csoportban is, tehát jó az egyensúly az individualizáció versus szocializáció tekintetben is. A rajfimhős is hős, sokan szeretnénk hősök lenni, a hős talán a legerősebb mítoszok (réges régi, valószínűleg genetikus mém-hálók) között van. Ráadásul a profilkép-csere egyfajta újjászületés, hősként…. ez nagyon gazdag!

Még horgok

A rajzfilmek világa egyszerű, a mi világunk bonyolult. Emiatt is sokkal jobb (legalább néhány napra) rajzfilmarccá válni. A rajzfilm sztorija általában átlátható, érthető, a logikája követhető. És a rajfilmek általában választ adnak a Legnagyobb Kérdésre: mi lesz a sztori vége? (Mi végre vagyunk itt a földön, stb). Nagyon erős cucc!

Aktív vs passzív hordozó

Mediatizált világunkban rengeteg szintje van az aktivitásnak amely alapvetően két részre oszlik, a mém utánzása illetve a mém beemelése a diskurzusodban aktív mémjeid közé. (E felett lehet olyan aktivitási szint, ahol nyilvánosan el is köteleződsz, ez alatt olyan, hogy látod, de elfelejted.)

Kevés elsődleges aktivált hordozó

Kevesen cserélték le a képüket két nap alatt. Az összehangolt megjelenés meglepetése bizonyosan segíthetett, de nem eleget, talán nem maradt elég idő a céldátum előtt a terjedésre, talán nem is terjedt elég gyorsan önmagában a mém (ki a kedvenc rajzfilmarcod) az ütős médium (a megváltoztatás cselekedete) nélkül. Lehet, hogy ha színrelépés erőteljesebb, akkor a győzteshez csatlakozás mém közelébe keveredhetett volna a rajzfilmarc-mém.

Sok a másodlagosan aktivált hordozó

Emberek beszélnek róla, sporadikusan, de tudnak róla. Másodlagos irodalmat kedden éjjel nem találtam egy cikk kivételével a HWSWt kivéve. Ezt a cikket küldözték sokfele. (megvan: HWSW reklám volt. kockáztattak, bejött.)

Ám mivel nagyon jól látható, tehát fényképeken a legkisebb méretben is felismerhető, hogy változás történt (felbontás, szinek stb mind clue-k, rávezető segédletek), így a passzív hordozók is sokat beszélnek róla, még egy blogbejegyzés is született róla az emergensblogon.

Memetikai eredményhirdetés

Ez a mém kevés aktív hordozót termelt, hamar elért egy küszöbértéket, amit nem tudott meghaladni, nem emergált igazából, nem jelent meg mint tömeges viselkedési forma. Mint mém ez az egyetlen “célja”. (Keltsen nemzetközi terjedési hullámokat 2 millió magyar rajzfilmarca!) Ehelyett legyőzte a Józan Ész nevű mém-környezet. (Mindenki eldöntheti, jó hír-e ez vagy rossz.)

Kulcs erősségek:

A facebookon a chat funkció nemrég változott, erre volt szinte optimalizálva a mém. És minden más funkicóban is egyszerűen sokkal többen látják a (kicsinyített) profilképed mint akár a státuszodat, vagy bármidet a facebookon. Látványos médiumban tömegesebb változás kitűnik a mintázat-érzékeny emberi agynak.

Ki fog-e derülni: mire fel mindez?

Remélem nem. Gyanús, hogy nem lesz izgalmasabb valóság, mint amit a potenciális magyarázatok színes világa.

Memetikai egészség.

Sokak szerint a memetikai egészség közelébe taoista meditációval lehet kerülni (főleg és leginkább), a gondolatok elengedése ennek (egyik főbb) módszere. Ennek a trükkje az, hogy mivel mémjeid nem a tieidek, tehát nem tudod őket elengedni.

Viszont ha nem a tieidek, akkor nincs is közöd hozzájuk. Tehát akkor mehetnek is, el vannak engedve. Igazi gödeli megoldással lehet a nagy lépést megtenni (ld még: bódhiszattvák).

A hétköznapokban amit én szoktam javasolni az odafigyelés a memetikai diétára. Amikor lehet. Most nem lehetett, gondolkodó/odafigyelő emberek most el lettek kapva csúnyán. Megoldás: ha buddha vagy te is, akkor nem vagy a facebookon, ergo nem kapod el a legújabb facebook mémet.

* * *

2010.11.16. Két nap alatt végigfutott egy mém a magyar facebookon (legalábbis az én külföldi barátaim immunisak maradtak) amely a rávette a profilképük megváltoztatására a júzerek egy kisebb részét, nem mernék becslésekbe bocsátkozni a pontos arányról, úgy figyeltem szűk kisebbség. A képeik helyére egy (talán legtöbben ún. kedvenc) rajzfilmfigura képét tették.

Azért gondolom, hogy végigfutott, mert ez alatt a napi használók a többsége gondolom benézett az oldalra és a “nem változtani” opció mellett döntött. Igaz, nem kizárt egy második kitörés sem, esélye szerintem csekély, nem látok újabb erős érvet.

Egy vonatkozó facebook kommentemhez fűzött kommentekre reagálok és felvetek néhány csatlakozó meggondolást. A komment ez volt:

congratulations and a big COMPLIANCE AWARD + handshake to all my friends with cartoon pictures today. new memetic instructions coming soon stay ALERT

Yesterday at 10:54am

Véleményvezérek és vezérvélemények

In alkalmazás, esetek on 2010/11/12 at 09:12

Zajlik a memetikai mélyinterjú. Az alany épp egy márkáról beszél, arról, hogy azt menyire gondolja magyarnak. Vágás. Negyed óra múlva, ugyanaz az alany, ugyanaz az interjú. Épp azt említi, hogy mennyire nem magyar ez a márka szerinte.

Ez az ellentmondásos állapot általánosan előfordul azoknál a mémgazdáknál, akik az adott területen nem tartják magukat véleményvezérnek. Nem alakítottak ki a mémekből, a fejükben megragadt gondolat-szilánkokból egy egységes, koherens rendszert. Így amikor betekintést nyerünk a mémkészletükbe ellentétes mémlényéket is találunk, amellyekkel a gazda nagyszerűen együttél.

Különösen jellemző volt ez a magyar polikai interjúknál, ahol a mémekből nem következett közvetlenül az alany közel vallásos hite egyik vagy másik oldalban, hanem a megmaradt gondolat-szilánkok, mémek csoportosultak a hit mögé. Szokszor találunk ilyen hitek mögött ellentmondásos mémeket is, ami jól jelzi, hogy a hit nem az ellentmondás ellenére, hanem talán éppen azok miatt él meg erősen.

A memetikai kutatások során alapvetően kétféle emberrel találkoztunk egy-egy mémterület vizsgálva: az adott mémterületen inkább véleményvezér, és kevésbé véleményvezér mémgazdákkal. Kettejük közötti különbség talán pont az, hogy motivált-e a mémkészlete, hite, vagy érzelmei által arra, hogy az adott területen vezérvéleményt alakítson ki.

A magukat egy adott témában véleményvezérnek gondolók törődnek azzal, hogy az adott témában rendelkezzenek vezérvéleménnyel. Őket ha megkérdezzük, örömmel adják át kiérlelt gondolataikat, amelyek nagy részéről messziről látszik, hogy mémlényekkél rendezte őket az agyuk már jóval korábban.

A memetikai interjúk hozadéka a véleményvezérek számára az, hogy a beszélgetés során is sokszor összeáll egy-egy alterület mémkészletéből számukra egy olyan új mém, amely aztán beépül a többi komplex memetikai konstrukció közé, és legközelebb előhivható lesz ebben a kiérlelt formájában. Így gazdagodik a vélményvezér mémkészlete.

San Francisco, 1958

In esetek, megközelítés on 2010/11/02 at 09:45

Nagyon mással voltak elfoglalva az itteniek, mint mi otthon az ötvenes évek végén. ’58-ban érkezett ide a Giants baseball csapat, szép helyi szóval: frencsájz :)) New York Cityből. Nnna, azóta nem is nyerte meg a bajnokságot sosem, mit ma végre igen, és a helybeliek teljesen készen vannak. Nem igazán tudnak rendesen mulatozni itt az emberek, mint mondjuk a spanyolok, vagy jobb napokon a magyarok, de azért üvöltenek, nyomják a dudát, fel-le ugrálnak, teli szájjal örülnek. Óriási a hit, a közösségi érzés a csapat körül. Ezeknek az embereknek, és ez férfiakat és nőket is jelent, nincs szegregáció a szurkereknél, ez rengeteget jelent. Győzött a Giants, ma minden lehetséges.

Ők ma itt átkerültek egy kicsit egy másik univerzumba.

Helyi cimborám egy napok óta elérhetetlen bankártól kapott egy emelt hangú hívást este fél tízkor, aki belerikoltotta a telelfonba, hogy nagy dolgok történnek ma a városban, holnap ők is üljenek le és jussanak el egy pozitív végkifejlethez….

Sokan kifelé élik meg az eksztázist, az utcán és bárokban, mások csak nagyon jót örülnek a médiában figyelve az eseményeket. Egy pillanatra, és ha jól élik bele magukat az eksztázisba, akár egész éjjel úgy érezthetik, átkerültek az örökkévalóságba. Kiemelkedtek a mindennapi időből, és megtapasztaltak együtt valamit. Ezt közösségben tapasztalták meg, tehát az élménnyel megtapasztalták a kapcsolatukat is a közösséggel, ami itt legalább az egész várost, de inkább az egész régiót érinti. Ma nyilván mindenki Giants szurker Észak-Californiában. És egy dolgot kell mindenképpen tennie mindenkinek: továbbadni a hírt, megerősiteni a másikban percenként (sajnos) hogy ez tényleg így igaz, így történt, beszélni róla, felhivni vkit, blogolni, tweetelni, smsezni róla.

Az ilyet hivja Csikszentmihályi flow élménynek. Amikor az ember egy nagyobb egész részének érzi magát több-kevesebb időre. Ha ez közösségben történik akkor elképesztő módon felerősödik. Gondoljanak rá milyen izgalmas meccset figyelni egy teltházas standionban.

Oda akarok kilyukadni, hogy mint a téma kutatója mindig kritikus voltam a marketing és a média szerintem buta  és butító tendenciái ellen. Eközben mint tanácsadó abban hiszek, hogy vissza lehet menni a gyökerekhez, van közös érdeke fogyasztónak és gyártónak, nevezetesen a racionális, egészséges, nem túlhajszolt fogyasztás. A fogyasztói társadalom nem ördögtől való, hiába a legrosszabb rendszer, ami létezik, mégis a legjobb olyan, amit eddig kiizzadt az emberiség, és a gyakorlatban is megállja a helyét (ld még, nyilván: demokrácia, ugyanez a képlet).

Hogy visszakanyarodjak a San Francisco Giants győzelmi ünnepéhez, amihez azóta már rendőr-helikopterek érkeztek erősítésként: itt a memetikai fertőzés már annyira erős, hogy ez a fajta eksztázis nem különböztethető meg egy vallási eksztázistól. Ezek az emberek más kelléktárral, mise helyett meccsel, és más mémekkel de ugyanazt a valahova tartozást élik meg, mint a miséken a hivők.

Mi következik ebből?

Egyrészt az, hogy az ilyen konnotációban gyakran használt kultusz metafóra távolítja ezt a jelenséget, miközben ennél közelibb metafóránk is van rá: “vallás”. Ez a város ma azt “vallja” együtt, hogy GO-GIANTS!!, és elképzelik magukat ahogy az egész város kis részeként ők is együtt örülhetnek a nyájjal.

Másik pedig az, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy ez épp baseball vagy amerikai foci (baseball), hányas számot viseli az aktuális sztár (55) és úgy néz-e ki mint egy “stoned slacker” (igen). Ez egy állóhullám, egy emergens mintázat, amibe most ők illeszkednek jól, megfelelnek éppen, mert időben és térben meghatározottan ők férhetnek bele.

A kérdés ami itt felmerül pedig nyilván az, hogy mégis hogyan lehet belekerülni egy ilyen hullámba, tulajdonképpen hogyan lehet szörfözni ennek a fitnessz-hullámnak a felső régióiban (vagyis a “tetején”, ha már szörf).

A másik kérdés ami felmerül, hogy baj-e ez. Baj-e bármilyen szempontból az, hogy a régi vallások helyébe új, kisebb, kevésbé időtlen, sőt inkább hétköznapi vallások kerülnek? Lehet egy cég egy vallás? Mi van akkor, ha kiderül: viccesen az Apple vallás pápájának is nevezett Steve Jobs tulajdonképpen tényleg egy ilyenfajta funkciót (is) tölt (mára) be. Mi van, ha nem ott van a vicc, mint ahogy gondoljuk. Nem az a vicc, hogy a CEO a pápánk, hanem az a vicc, hogy tényleg.