memetics + networkology = emergence

LeMeme: LeBron James

In esetek, tézisek on 2010/10/07 at 03:35

“We came here to win one championship…. But not just one…. But two… Three…. Four…. Five….. Six….” Lebron James

Minden mulandó. A slágerek, a sztárok, divatok az emergens univerzumban elképzelhetőek úgy, mint kiemelkedések a memetikai fitnesz térképen. Ha elképzelsz egy ilyen 3D térképet, ahol a népszerűség egy hegy magasságát jelenti,  akkor ezek a folyamatosan változó hegyek olyanok, mint az állóhullámok egy folyón: a formájuk ugyanolyan, de a tartalmuk mindig különböző.

A tézisem ezzel kapcsolatban az, hogy ezek a kiemelkedések, mint egy médiasztár felemelkedése és eltűnése csak részben a történet emberi szereplői (maga a sztár, a média tulajdonosai, bemondói és nézői, stb) által kreált eseménysor. Sokkal inkább ennek az állóhullámnak a felfelé szívó hatásáról van szó, amely felemel sokszor indokolatlan fitnesz magasságokba (népszerűség és nézettség magasságokba) egy eseményt. A sztár kosárlabdázó, LeBron James átigazolása közel egy éven át egyre erősődve néhány héten át majdnem sakkban tartja a közönségét a médián keresztül. Hiszen egyszerűen oda _kell_, hogy figyelj, ha megvan a fejedben kapcsolat a sztár, a csillag mémjével! Képben _kell_, hogy legyél, memetikai lemaradást a mémcsoportod büntetni, csúnyán néznek, és “ki tudja mit gondolnak” ha kiderül, hogy nem vagy képben az utolsó eseményeket illetően. Még akkor is, ha jelen esetben különösen szép volt a helyzet abban az értelemben, hogy a kérdés úgy hangzott: még mindig semmi hír LeBronról…?

Olyan volt ez a médiashow július végén az USA-ban mintha egy nemzet a lebronmém születésénél, tulajdonképpen memetikai ujjászületésénél bábáskodott volna.

A média úgy mutatta be a sztárt, LeBront, mint anyavárosa (történetesen Cleveland, egy időben a második legnagyobb magyarlakta város a glóbuszon, helyi magyar kiejtés szerint a végén magyar “a” hanggal) szülöttjét, harcosát, gazdaságának fontos részét. Egy város amelyik nemcsak imádja és felnéz rá de amelynek szüksége van LeBronra, egy szeretetteli de követelőző anya volt Cleveland. A város fura hatásairól itt csak annyit, hogy pl. clevelandi születésű Trent “9 inch Nails” Reznor is, több magyar (nevű) régi haverral megáldva.

Erre mintegy reagálva ugyanezt a szerepet nézték ki LeBronnak a New York Knicks csapatában, ti. hogy ő fogja elvinni a hátán a csapatot, annyira, hogy olyan mémek láttak napvilágot a döntésre várakozás közben mely szerint a Knicks által választott többi játékos helye leginkább LeBron körül képzelhető el egy stratégiában – kockázatosnak tűnő fogadás azért tekintve hogy LeBron még jó haverjának, Jay-Z-nek sem igért semmit, nem tett utalást.

Közben a két igazi haver játékos, D. Wade-et és C. Boscht leigazolta a Miami Heat csapata. Ott várta egy olyan környezet LeBront, amilyenre igazán vágyott: a szerető, befogadó anyát megtestesítő meleg éghajlatú város, baráti, ismerős, nagy sikerekkel kecsegtető csapattársak. Három sztárral a Miami majdnem biztosra tud menni, ők hárman már könnyen elvihetik a vállukon a csapatot.

Az érettségi nélküli, apa nélkül a kosárlabdán felnőtt LeBron nem akart az lenni, amivé NYC (és a nagyrészt itt készülő média!) akarta mutatni. Nem  akart ám nekiállni egy csapat felfuttatásának, nem akart hős lenni. Inkább egy király csapatban akart játszani – ha lehet akkor a legkirályabb csapatban. Nem ő akarta a legjobb csapatot kikovácsolni, valószínűleg nem látja magát vezérnek egyáltalán. Be akart álllni valahova.

A (nyc-i) média elhitte, amit ő maga sugallt aztán állított LeBronról, és megprobálta ezzel magát Jamest is befolyásolni, mutatni neki egy olyan jövőbeli LeBront, amivé ő ott válhat. Next King of New York? – mindössze ennyire túloztak a szalagcímek…. De ez a kép nem volt igaz, LeBron egy másik ember akart lenni, a haverokkal nagyon jól ellevős, laza, kevesebb munkával legalább annyi vagy még sokkal több pénzt kereső játékos. Hiszen hárman együtt még erősebb mém is lehetnek mint az egyszem sztár, csak a testvériséget, mint archetipust emlitem itt.

Maga a média felhajtás vége egy péntek esti 10 perces “óriási” médiaesemény lett, amikor is James kicsit akadozva kinyögte: Miami Heat! És így jutott a LeBron-mém eggyel magasabb szintre a mémfintesz-térképen. Ő most megmaradt az egyik állóhullám tetején. Amíg a meccsek elkezdődnek addig csend van körülötte, de a most kapott “figyelem-pontok” lassabban évülnek mint gondolnánk, tehát hiába most nincs éppen a napi mémtérben jelen meghatározó módón, ettől még a LeBron-mém fajsúlyos szereplője a mémtérnek, ott van, és azonnal tudja a médián keresztül mozgósítani a követőit, minket, mikor akcióba lép. Figyelni fogjuk mert figyelnünk kell, nincs mit tenni, el vagyunk kapva.

ps. Aki mosolygott az archetipusok könnyűkezű használatán, az tegye fel magának a kérdést: miért is gondolja, hogy a menő űrhajók és robotok miatt  lett sikeres a Star Wars….. Szóval az archetípusokra memetikai megközelítésére még visszatérünk!