memetics + networkology = emergence

A hálózatos mémszféra

In tézisek on 2010/09/25 at 02:56

A 21. században új szakaszba ér a hálózati információs társadalom és -gazdaság fejlődése. Az információk terjedésétől egészen a komplex információs konstrukciók kifejlődéséig a folyamatok egy olyan mediatizált térben, az mémszférában mennek végbe, amely aktorai számossága, a természetének interaktív, bevonó és befogadó volta és összekötöttségéinek megszámlálhatatlansága miatt komplex rendszernek tekintendő. E rendszer elemzéséhez, megértéséhez és működésének előrejelzéséhez a káoszelmélet és komplexitás alapelvei irányadóak.

Ebben az evolúciós rendszerben e megközelítés az emergens jelenségeket keresi: olyan gondolatokat vagy termékeket, reklámokat vagy divatokat, pletykákat vagy tőzsdehíreket, amelyek “hirtelen” kiemelkednek és láthatóvá válnak, új szinten jelennek meg, új értelmet kapnak. E folyamat, az emergencia megértése, elemezése és modellezése a tárgyam.

A médiaszféra megváltozásának legfontosabb jelei az iteráció és visszacsatolás megjelenése, ahogy azt Rushkoff már a 90-es évek elején leirja. Az iteráció az önreferens hatást jelenti, amennyiben a mémszférában zajló események nemcsak a társadalomra vannak hatással, de azon keresztül meghatározzák, és folytonosan újraírják magának a mémszférának is a tartalmát és szabályait. A hálózatos mémszféra mint evolúciós rendszer másik legfontosabb új összetevője a feedback, a visszacsatolás, amely a korábbi one-to-many, broadcast jellegű média fokozatos ám visszafordíthatatlan megváltozása kapcsán az interaktivitás megjelenése hoz.

A mémszféra egy elképzelt hibrid és folyamatosan változó, emberi és gépi komponensekből felépülő és folyamatosan újrastrukturálódó rendszer, melyet alapvetően három típusú entitás népesít be: humanoidok (agyak), mémlények és médiumok.