memetics + networkology = emergence

Archive for September, 2010

Craigslist: lokális memetikai háborúk országszerte

In esetek on 2010/09/30 at 19:47

1995-ös indulása óta eltelt 15 évben a Craigslist szépen lenyúlta az amerikai helyi lapok bevételének közel egyharmadát, ennyi származott ugyanis az előfizetések és a hirdetések mellett az apróhirdetésekből. (Craigslist story röviden pl. itt) El lehet képzelni, mennyire nem kedvelik a Craigslistet Amerikában a nagyvárosok életéről tudósító helyi lapok tulajdonosai (és munkatársai, illetve egyre inkább volt munkatársai, hiszen sorra zárnak be ezek a hosszú történelemmel bíró vállalkozások).

E lokális háborúkban a helyi média fegyvere a memetikai hadviselés. Bármilyen negatív kicsengésű sztorinak bármi köze lehet a Craigslisthez, azonnal megpróbálják összekapcsolni vele a helyi médiában, ezek pedig sokszor emergálnak az országos médiában is. Egy durva példa: legutóbb egy gyilkosságról ami egy Craigslist-es randinak indult az újságok “Craigslist Killer” főcímmel írtak. Miközben egy grammal sem csökkenteném e szörnyű eset jelentőségét, el lehet képzelni, hogy hány randira jut egy erőszakos cselekmény, mennyi köze volt Craig-nek a gyilkossághoz, mennyire nem lenne fontos a háború nélkül a konkrét weboldal vagy éppen chatroom neve, ahol az ismerkedés kezdődött, stb.

Ha a Craigslist nem veszi fel a kesztyűt könnyen átadhatja a helyét egy új versenytársnak amelyik megoldást ígér a negatív esetekkel szemben, függetlenül attól, hogy tud-e igazi megoldást nyújtani. A Craigslistnek meg kell ismernie saját szolgáltatásának memetikai környezetét, meg kell tudni, mi van a fejekben a Craigslistről. E kutatással megalapozott kommunikációban pedig meg kell erősíteni azokat a pozitív mémeket, amelyek ott vannak a fejekben és segítenek majd hogy az ellenséges mémek, mint pl a “Craigslist Killer” ne tudja elfoglalni a fontos pozíciókat a közösség agyában. Sőt, ezen túlmenően, olyan terjedésre képes üzenetet kell megfogalmazni a Craigslistnek, amely tekintettel van a használók hálózatára is és felhasználja a közösségi agyakat önmaga terjesztésre.

Gépagy

In magasles on 2010/09/28 at 08:04

A memetikai hálózatokra úgy is tekinthetünk, mint egy agy  számítástechnikai modelljére, amely összekapcsol esemény, ember, érzelem, és jelentés-hálózatokat, képet adva arról, hogy milyen egyszerű egy memetikai gép működése. Az internet-mint-robot simán tudhat annyit mint egy egyszerű ember, ha hagyunk neki elég időt gondolkodni. Evolúciós időt. A mérete már megvan: az internet jelen méretében Kevin Kelly szerint kb annyi kapcsolattal (link) hálózati csomóponttal (nód) bír, mint az emberi agy.

Lehet, hogy tulajdonképpen az internet ma is ugyanúgy kommunikál már nekünk/velünk, mint ahogy fog 20 év múlva, csak ezt most nagyon sok kis képernyőn és mikrofonon és kamerán és billentyűzeten át csinálja…

Valószínűleg “csak” a számítási kapacitás és a hálózatosodás növekedése elég lesz ahhoz, hogy ne a mostani rengeteg gép mondja meg a humanoidoknak, hogy mit tegyenek, mint most, egyenként, a neten át, hanem egyre erősebbek  lesznek  a belső gépi kapcsolatok és bekerülnek a networkök egy közös memetkai rendszerbe ahogy szinkronizálnak egymással, mint egy galaxisnyi szentjánosbogár, először kisebb csoportokban majd a kisebb csoportok egymás közt, emergál a rendszer lépésről lépésre amíg egyszer minden gép ugyanúgy fog majd reagálni, ugyanazt adja a keresés, ugyanazok lesznek a fő beállitások, az intenet pedig nem egyre sokrétűbb hanem egyre ugyanolyanabb lesz…

De miért is kellene nekem ezt elolvasni? Miért fontos mindez?

In alkalmazás on 2010/09/26 at 13:01

Senki sem véd meg a fejedben visszhangzó mémektől, csak Te magad tudsz ebben az ügyben intézkedni. Ha Te magad nem programozod önmagad, akkor biztos lehetsz benne, hogy más programoz Téged, vagy legalábbis meg fogja próbálni.

Sokan esnek abba a hibába, hogy nem figyelnek oda a memetikai diétájukra, pedig ez legalább olyan fontos, mint az étrendjük, sok esetben fontosabb. Nem jó megközelítés például azt gondolni, hogy bármit megnézhetek, meghallgathatok, megismerhetek, és majd a feldolgozás folyamatában döntöm el, megtartom-e vagy, érdekes-e nekem, vagy nem. Sok esetben már a feldolgozást is befolyásolja például az a mém, amit fel akarnál dolgozni. Hamarabb be tud épülni egy gondolat, mint gondolnád..

Érdemes néha egy-egy gondolatod mellett megállni, elidőzni, és végigvenni, honnan is hallottad, kitől, olvastad-e, hol, mikor… Ez jó alkalom hogy észrevegyük, ha például egy fontos kérdésben csak az egyik oldalról gyűjtött az ember érveket. Esetleg hogy elbillent a memetikai diétánk egy forrás felé. Esetleg olyan új befolyásolók kerültek képbe akikről “sosem gondoltuk volna”, hogy valaha hallgatni fogunk rájuk. Ezek fontos pillanatok lehetnek, néha fájdalmas tanulságokkal.

A másik oldalról nézve a dolgokat, persze Te is a meggyőzés szakmában utazol, mint a legtöbb humanoid, mémekkel a fejében. Nem is veszed észre, és hopp, meggyőztél vkit arról, hogy merre van az előre a nanotechnológiában, melyik a legegészségesebb joghurt, vagy melyik a legjobb epizód a Dr.House-ban. Nagy mémterjesztő vagy, magyarul. És lehet, hogy néha észreveheted, amikor csak a mémek eszköze vagy a terjedésben. Pedig a mem-kibocsátás ellenőrzése, a memetikai kontroll kulcs bármilyen vezető pozícióban. És ebben az evolúciós versenyben Neked csak egy kicsit kell jobbnak lenned a szomszédodnál.

Emergencia

In tézisek on 2010/09/25 at 06:15

Innováció, divat, viselkedésminta, eszközhasználat – ezek, mint kulturális mintázatok megjelenését egy adott társadalomban vagy kisebb csoportban tekinthetjük emergens jelenségeknek.

Az emergencia fogalma William Morton Wheeler etimológus és filozófus nevéhez fűződik (Kelly 1995) aki a Journal of Morphology 1911-es évfolyamában megjelentette a „The Ant colony as an organism” című esszéjét. Ebben kifejti álláspontját az akkoriban divatos holisztikus irányzat által befolyásolva a hangyatársadalom „szuperorganizmus”-szerű működéséről, mely a rengeteg organizmusból emergens módon jön létre. Az emergencia, összefüggésben az evolúciós gondolkodás fejlődésével, megfogalmazása óta növekvő figyelmet élvez, megjelenik számos, sokféle diszciplínában alkotó tudós gondolkodásában

Emergenciának különböző neveit ismerjük a különböző tudományokban: a matematikában emergál egy komponens, a fizikában perkoláció, phase transition történik, a szociológiában az egyénekből csoport vagy közösség jön létre. Minden esetben egy magasabb evolúciós szerveződési szint váratlan, meglepetésszerű megjelenéséről beszélhetünk, amelynek bekövetkezte kevés eséllyel jósolható meg a rendszer szabályrendszerének ismeretéből. Az evolúciós elméletek és az etológiában Lorenz ezt fulguráció néven is említik.

Az emergencia tulajdonképpen elképzelhető mint egy állóhullám a mémszférában, az egyszerűség kedvéért annak egy felületén. Egy állohullámban, ha elég erős a víz folyása, mindig van víz. Ugyanakkor mindig más molekula alkotja. Egy emergens állóhullám tulajdonképpen egy memetikai mintázat amely felelős a hirtelen feltűnő hirtelen eltűnő jelenségekért a kultúrában.

Epidemiológia+Networkológia

In megközelítés on 2010/09/25 at 04:45

A hálózati elmélet és a power law (skálafüggetlen) eloszlás szerinti terjedés új magyarázatokkal szolgált a vírusok terjedésének megértéséhez. A hagyományos epidemológia kutatások a vírusterjedést random networkben vizsgálták standard küszöb modellel: ha vírus virulensebb, mint a küszöb érték: elterjed, ha kevésbé, akkor elhal. (Granovetter)

A modell működésének a korlátai a scale-free networkök, azaz a hatványfüggvény szerint szerveződő hálózatok megfigyelésével vált nyilvánvalóvá. Barabásiék kutatása alapján ha bejut bármilyen erős vírus a hálózatba, és megtámadja a központokat, akkor topológia miatt újra és újra fertőzni fog – azaz eltűnik a küszöb a fertőzés előtt. (Pastor-Satorras és Vespignanie)

Az emberiség társadalmi hálózata több szempontból, például szexuális szokásaiban is scale-free network elosztást mutat (Liljeros-Edling-Amaral) Az emberiség mémjeinek terjedését is vizsgálhatjuk az epidemológiából származó modelleken, ahol, hasonlóan a vírusokhoz, bizonyos mémek fertőzőbbek másoknál, tehát jobban terjednek majd a hálózatban. Ha azonban skálafüggetlen hálózatban terjednek a mémek, úgy a terjedés előtti hálózati akadályok is ugyanígy leomlanak.

Mémterjedésben a hálózatok általános adottságai valamint egyedi tulajdonságaik felmérése további segítséget nyújtanak. A központi kontroll hiánya, az egyedek autonóm állapota és magas összekötöttsége, illetve a kapcsolatok hálózatában a hatások nem lineáris, hanem hálószerű volta mind elősegíti a gyorsabb terjedést. Hasonlóan a világháló feltérképezett topológiájához (Broder, 2000) a network-ök topológiájának, a közösségek egymáshoz képest való elhelyezkedésének megértése kulcs a vírusterjedés módjainak megértésénél is.

Mafiaboy

In esetek on 2010/09/25 at 04:15

2000. február 7-én egy magát „mafiaboy”-nak nevező 16 éves kanadai cracker sorozatos ún. DOS támadásokkal fogadásból megbénította a World Wide Web legnagyobb oldalait.

Networkológia

In alapok on 2010/09/25 at 03:28

A hálózati elmélet, mint tudomány fejlődéséről izgalmas leírásokat olvashatunk pl. Barabási Albert-László vagy Mark Buchanan ismeretterjesztő műveiben, amelyben bemutatják, hogy az Erdős-Rényi féle véletlen gráfok evolúciója során hogyan jutottunk el az Internet alapstruktúráinak megértéséig. Ha koktélpartit szervezünk 100 ismeretlennek, Erdős Pál és Rényi Albert híres elmélete szerint megérkeztük után hamarosan 30-40 darab 2-3 fős csoport alakul ki, majd 30 perc alatt kialakul a hálózat – mindenkinek lesz legalább egy ismerőse, egy kapcsolata, amely a hálózathoz kapcsolja.

A hálózat tudomány történelme Stanley Milgramtől Mark Granowetteren és De la Sola Pool – Kochen pároson át a Watts-Strogatz pároson keresztül Barabási és szerzőtársai munkásságán át halad, akik döntő lépést tettek a Granowetter által azonosított ún. weak linkek, azaz gyenge kapcsolatok által meghatározott ún. kicsi világok hálózati modellezésében. De a társadalmi hálózat már régóta izgatja a vegyészeket is (pl. Mimkes), akik a kötés-metaforákkal operálnak.

Az utóbbi években jó néhány kutatás foglalkozott a különféle társadalmi jelenségek hálózatban való terjedésének modellezésével, amellyel a korábbi, az 50-es évek óta folyó diffúziós kutatások aggregát adatkezelési modelljei mellett izgalmas elemzési alternatívát nyújtanak. A mémek gazdáinak, a társadalmi csoportokba szerveződött egyének hálózatainak megértésével a memetikai elemzések is új alapokra helyezhetőek.

A kutatások tanulsága szerint a networkök tulajdonságainak megismerése terén elég lehet, ha az egyik jelenség működését megértjük az egyik környezetben, hogy következtethessünk a másik környezetben lévő networkben lezajló folyamatokra. Barabási és kutató csoportja hasonlóságokat fedezett fel az élő szervezetek sejtjeinek hálózata, az internet, az internet infrastruktúrája és a társadalmi hálózatok között is.

A korábbi random network elméletekkel szemben Barabásiék a network struktúrákban hatványeloszlást (power law graph) ismertek fel. A random eloszlás egy érték körül szóródó értékeinek harang-görbéjével szemben például a weboldalak link-kapcsolata, de ugyanígy az internet mögöttes infrastruktúrájának képe egy arisztokratikus hálózatot mutatott, sok végpontot kevés kapcsolattal, és kevés központot rengeteg link-kapcsolattal. A kutatók magyarázata szerint a növekedés és preferential attachment, azaz az új kapcsolatok létrejöttének nem random eloszlása hozza létre ezeket a struktúrákat úgy az interneten, mint a természetben.

A növekedés és a preferenciális kapcsolódás akkor is lehet a network képződés alapja, ha maga a network nem, vagy nem nagyon növekedik. Adott esetben akár régóta állandó csoportokról is lehet szó, baráti körökről, ahol a már kialakult csoport szabályok közel állandóak, nagyon nem változnak.

Ez a hatványfüggvény eloszlás, ami később Chris Anderson keresztségében a long tail nevet is megkapta a mémszférát mélyen meghatározza. Ezen a függvény az a pálya, amin “szeretnének” a mémek jobbról balra feljebb jutni, a végekről a mainstreambe.

A hálózatos mémszféra

In tézisek on 2010/09/25 at 02:56

A 21. században új szakaszba ér a hálózati információs társadalom és -gazdaság fejlődése. Az információk terjedésétől egészen a komplex információs konstrukciók kifejlődéséig a folyamatok egy olyan mediatizált térben, az mémszférában mennek végbe, amely aktorai számossága, a természetének interaktív, bevonó és befogadó volta és összekötöttségéinek megszámlálhatatlansága miatt komplex rendszernek tekintendő. E rendszer elemzéséhez, megértéséhez és működésének előrejelzéséhez a káoszelmélet és komplexitás alapelvei irányadóak.

Ebben az evolúciós rendszerben e megközelítés az emergens jelenségeket keresi: olyan gondolatokat vagy termékeket, reklámokat vagy divatokat, pletykákat vagy tőzsdehíreket, amelyek “hirtelen” kiemelkednek és láthatóvá válnak, új szinten jelennek meg, új értelmet kapnak. E folyamat, az emergencia megértése, elemezése és modellezése a tárgyam.

A médiaszféra megváltozásának legfontosabb jelei az iteráció és visszacsatolás megjelenése, ahogy azt Rushkoff már a 90-es évek elején leirja. Az iteráció az önreferens hatást jelenti, amennyiben a mémszférában zajló események nemcsak a társadalomra vannak hatással, de azon keresztül meghatározzák, és folytonosan újraírják magának a mémszférának is a tartalmát és szabályait. A hálózatos mémszféra mint evolúciós rendszer másik legfontosabb új összetevője a feedback, a visszacsatolás, amely a korábbi one-to-many, broadcast jellegű média fokozatos ám visszafordíthatatlan megváltozása kapcsán az interaktivitás megjelenése hoz.

A mémszféra egy elképzelt hibrid és folyamatosan változó, emberi és gépi komponensekből felépülő és folyamatosan újrastrukturálódó rendszer, melyet alapvetően három típusú entitás népesít be: humanoidok (agyak), mémlények és médiumok.

Emergens világkép

In megközelítés on 2010/09/25 at 02:07

Az emergens világkép, amit itt bemutatok, evolúciós alapokra épül és nagyban támaszkodik a networkológia és a memetika által tételezettekre. Emellett beljátszik még általában is a biológia, a komplex rendszerek tudománya, a szociológia, a közgazdaságtan, a kulturális antropológia.

E blogban közzéteszem amit a témában folytatott olvasgatás, beszélgetés és főleg a csinálva tanulás közben tanultam. Célom a párbeszéd a témában, szeretnék néhány új gondolatot, néhány új agyat megismerni.

Miamém

In alapok on 2010/09/25 at 01:53

Az Oxford English Dictionary szerint a mém: „a kultúra olyan eleme, amely feltehetően nem-genetikai úton, például imitáció útján terjed”. “A mémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agyba költöznek egy olyan folyamat révén, melyet tág értelemben utánzásnak nevezhetünk” (Dawkins 1986: 241). A mémet értelmezhetjük egy olyan kognitív és/vagy viselkedési mintának, amelyet az egyik személy átadhat a másiknak, akár egy „vektor”, azaz egy médium közbeiktatásával.

Mivel az átadó továbbra is rendelkezik a mémmel, a transzmisszió replikációként értelmezhető: a mémről másolat készül a másik személy memóriájába, mém-hordozóvá téve őt. Ez a replikátor önreprodukciója, melynek során a mém a személyek egyre nagyobb csoportját teszi hordozóvá.

Kommunikatív cselekvéssel, imitációval terjedő magatartásformák és információkkal a kulturális evolúció kutatása a genetikából kapott lendületet. Richard Dawkins „Az önző gén” című 1976-os könyvében vetette fel, hogy a kultúrában is létezhetnek a génekkel hasonlónak tekinthető replikálódó alapegységek, amelyeket mémeknek nevezett el. Dawkins a tudományos közbeszédben régóta fogalmazódó új replikátor jelenségnek adott ragadós (erős, mert „fertőző” mém) nevet.

A mémek, mint replikátorok három kritériumnak tesznek eleget, hogy megfeleljenek az egyetemes darwinizmus kritériumainak:

  • Hosszú életűek, azaz viszonylag nagyon sokáig változatlan formában fenn tudnak maradni.
  • Szaporák, azaz gyorsan és hatékonyan létre tudnak jönni újabb és újabb példányaik.
  • Pontosan másolódnak, de nem túl pontosan, azaz az új példányok nagy, de azért nem 100%-os valószínűséggel azonosak az eredetivel.

Ahogy Mérő László összefoglalja: Dawkins kutatásai tehát kimutatták, hogy az evolúció valójában a génekre, illetve a mémekre hat. Az élőlényekre, illetve a gondolatokra csak rajtuk keresztül. Ahogy a gének létrehozzák az élőlényeket, a mémek létrehozzák az eszméket, gondolatokat (a vírusoktól az elefántokig, illetve a szellemi vírusoktól a brandekig vagy akár a vallásokig). Mindannyian a testünket alkotó gének, illetve a szellemünket alkotó mémek túlélőgépei vagyunk.

Pléh Csaba szerint, aki Mérőhöz képest még inkább szkeptikusnak tekinthető e kérdésben: memetika a tanult illetve öröklött rendszerek problémájának új megfogalmazása.

Kód MEZZO

In esetek on 2010/09/25 at 01:26

2007. márciusában elterjedt a hír, hogy a UPC “megszűnteti” a MEZZO komolyzenei csatornát, azaz kihagyja az alapcsomagból, hiszen kimutathatatlanul alacsony a nézettsége. A UPC nyilván úgy gondolta, hogy ezt éppen ezért megússza, ám akkora lett a felháborodás, hogy visszakoznia kellett.

Acid Test

In esetek on 2010/09/25 at 01:18

Amerikai esetről számol be Rushkoff a Mediavirus! cimű könyvében. San Franciscoban annak a híre terjed el, hogy LSD-t oldanának fel a víztározó vizében a Cool Aid Acid Test egyik csúcspontjaként. Végül a nemzeti gárdát kellett kirendelni a víztározó védelmére.

Törésvonal

In esetek on 2010/09/25 at 01:00

1979 végén az a hír terjedt el, hogy Japán tudósok szerint elméletileg nem kizárható, hogy januárban belecsúszik a Gellérthegy a Dunába, mert jön a földrengés, a törésvonal miatt, ugye. A legenda úgy folytatódik, hogy a kitört és terjedő pánikot úgy kezelte a KB, hogy Hajdú János bemondta a HÉT-ben: nem csúszik bele.